A nő végül köszönni is elfelejtett

2013. április 24. 07:22 - Panni CsP

„A jó édes anyádat! - fogalmazódik meg a gondolat a férfiban. Megírhatná sms-ben is, de min változtatna?” - Amikor elmúlik a Jaegermeisterek által kiváltott őszinteségi roham, jön a koppanás. Az sem lelkesítő látvány, ha a nő egy nálánál 10 évvel fiatalabb gyerekkel akar éppen a táncparkett közepén újra "nem elköteleződni". A csalódás holnapra elmúlik, de Levélírónk ma még ölni tudna.

 

Figyelem! Ez tucatsztori lesz.

Az alaphelyzet: Egy 34 éves (már nem kalandot, hanem társat kereső, ebben sokszor csalódó, de ennek ellenére még mindig optimista) férfi egy szórakozóhelyen meglát egy nőt, akiről az eddigi tapasztalatai alapján azt feltételezi, hogy nála néhány évvel fiatalabb, pár hónapja egyedülálló, a jövőre vonatkozó elképzeléssel rendelkező, önmagával szemben igényes ember. Odamegy hozzá, beszélgetnek, és kiderül, hogy valószínűleg stimmel is, amit feltételezett. Az ilyen nő érdekli, mert róla el tudja képzelni, hogy komolyabb dolgokra is vágyik - ugyanúgy, mint ő maga is. De nem ront ajtóstul a házba: tudni kell elköszönni is, és holnap is ugyanúgy lesz nap, mint tegnap volt.

Fejlemény 1: Ír neki a FB-on; ott is váltanak egy pár mondatot, és ebből úgy tűnik, hogy nem csak az unalom ellen kerestek társaságot az előző este. A következő héten ugyanott találkoznak, megint beszélgetnek, alakul valami - de csak semmi hurráoptimizmus; a nagy lelkesedésből nagy pofára esések szoktak következni. Aztán újabb egy hét múlva véletlenül összefutnak egy másik helyen is. A bizsergés továbbra is megvan, telefonszámcsere, "majd megbeszélünk valami közös programot".

Fejlemény 2:

A közös program - hogy-hogy nem - romantikusan alakul. Tea, sütemény, csókok. Ennyi, de elég is ez. Lehet azt érezni, hogy mi az, ami már a húr túlfeszítése lenne. Az egész nem csak egy hormon-túltengéses fellángolás; a férfi úgy érzi, hogy ebből tényleg lehet komoly kapcsolat. Önfeledten bizonyos dolgokról nem olyannal beszél az ember, akinek csak az ágyát akarja kipróbálni.

Fejlemény 3:

Találkozzunk megint! Úgyis nyit egy jó hely, jó zenével és jó társasággal. Megérkezik a férfi, aztán a nő is, barátnőivel megerősítve. A férfi egy csókkal üdvözölné a nőt (ha már pár napja azzal váltak el), de az profi bokszolókat megszégyenítő elhajlással tér ki előle.

- Mi a baj?

- Most nem...

- Nem? Miért nem?

- Csak...

Oké, talán még nincs minden veszve. (Lehet, hogy itt kellett volna a férfinek rögtön hazamenni...) A férfi visszavesz a fordulatszámból, és foglalkozik a barátnőkkel is egy kicsit (lehet, hogy mocskos politika, de ki tudja, mennyit ér a szavuk). Nyilvánvaló, hogy aznap estére ennyi volt, de olykor mindenkinél akadhatnak rosszabb napok is.

Fejlemény 4:

A nő eltűnik. Se kép, se hang.

Fejlemény 5:

A jó édes anyádat! - fogalmazódik meg a gondolat a férfiban. Megírhatná sms-ben is, de min változtatna?

Fejlemény 6:

A nő egy buliban odaugrik a férfihoz, rámászik, és biztosítja róla, hogy imádja. Ja kérem, öt Jaegermeister után... úgy nem kell. Nem azért, mert férfi egy jellembajnok, csak éppen elege van már az ilyenekből. "De tudod mit: ha majd kiment a fejedből, beszéljünk róla, hogy úgy is imádsz-e!" Másnap, a Jaegermeisterek által kiváltott őszinteségi roham elmúltával, érkezik a válasz: az exét szereti, meg igazából egyedül is jól érzi magát, most nem akar elköteleződni és hasonlók. "Aha, vagy úgy?! Sok sikert!" Bullshit az egész a gyengébbik fajtából.

Fejlemény 7:

Innentől a viszony szia-szia szintre korlátozva.

Végkifejlet:

A nő egy nálánál 10+ évvel fiatalabb gyerekkel akar éppen a táncparkett közepén "nem elköteleződni". A férfi jó képet vág hozzá, mert már megedződött, és persze tudja, hogy nem vesztett sokat. Csak megint egy keveset az optimizmusából. (A nő bónuszként köszönni is elfelejt, letörli a férfit a FB-ismerősök közül, és még le is tiltja, mert hát olyan sokat ártott neki...) A férfi megírja a sztorit a CS&P-re, mert (bár igazából tudja a választ) kérdések merülnek fel benne, és igen: nem érzi jól magát a történtek után. Holnapra elmúlik, de ma még ölni tudna. (A munkahelyi főnökét el is küldi a búsba, az meg csak pislog, hogy mi van.)

A kérdések:

- Történt már hasonló korábban is, de egy ilyen minimális, szinte semmi kapcsolat után miért van ez a rossz érzés?

- Miért érzi úgy, hogy ő rontotta el?

- És úgy egyébként is: hol van a hiba?

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!

 
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr925244049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2013.04.25. 09:06:13

Nem hagtad meg idoben fijam!!! Ez nagy gaz!!!
süti beállítások módosítása