Sziasztok,

Nem lesz nagy sztori, inkább egy megfigyelést osztanék meg. Nem értek valamit. Tavaly a szomszédunkba költözött egy nagycsalád. Apa + anya + 4 gyerek. Nem kukkolom őket, mert sajnos akkor is figyelek rájuk, ha nem akarok. Az anyától még nem hallottam kedves szót a gyerekeire, fejhangon üvölt velük egész nap. Ha jó idő van, kirakja őket az udvarra és 10 percenként az ablakból kikiabál nekik valamit. Minek ilyennek gyerek? Pláne négy?

Ha láthatóan idegesíti őt. Az apuka a házban minden nőnek csapja a szelet, nekem is, nem hiszem, hogy sokat tudnának a porontyok ettől tanulni az életről, bölcsességről, ilyesmiről. Ha a gyerekek ezen nőnek fel, ugyanezt adják majd tovább a saját gyerekeiknek, mert ezt látták, ugyanilyenek lesznek. A szülők átörökítik a hülyeséget, a rossz példát rájuk. És ezt nézni is fáj. Nem értem, miért nem lehet a gyereket partnerként kezelni? Nem hülye, megérti akkor is, ha nem kiabálnak vele és nem úgy kezelik, mint egy kiskutyát. Én azt látom, hogy az az anya nem szereti a gyerekeit. Sosem láttam, hogy elmagyarázott volna nekik valamit, mindig fentről üvöltött le rájuk, hogy ezt csinálják, azt csinálják, mars be, mars ki. Miért választanak ilyen tartalmatlan, öncélú és semmilyen életet egyesek? Mert ha az anyának szenvedés, mert láthatóan az, akkor minek tolt ki 4 gyereket? Vagy: Lehet, hogy ő sem volt mindig ilyen? Ilyenné vált? Lehet ez? Vajon én is ilyen leszek majd, úgy, hogy észre sem veszem? Azért agyalok most ezen, mert a párommal évek óta rajta vagyunk a témán és nem sikerül - ilyen méltatlanoknak pedig négy gyerek is jut, és ez igazságtalan. Tudom, nem lehet reklamálni sehol ezért, így osztotta le a természet...

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!