Posztolónk barátnője képtelen elszakadni otthonról. Bár karrierista nőnek látja és bőven fent tudna önállóan is tartani egy lakást, a megszokás nem engedi el otthonról.
Sziasztok! Megismerkedtem egy lánnyal és van valami, amit nem értek. Egyelőre minden rendben halad közöttünk. De van neki egy fura ragaszkodása ahhoz a környezethez, melyből jóformán 27 éve ki se mozdul. Nem távolodott el onnan tartósan, sosem volt külföldön, vidéken talán, erről nem kérdeztem… Nem akar független lenni, nem akar onnan elköltözni, de így félek, kettőnk között nem lehet hosszú életű a dolog. Eddig arról szólt az élete, hogy otthon volt a központ.
Pedig elköltözhetne, elég jó munkája van, egyedül is fent tudna tartani egy lakást. (Én karrierista nőnek nevezném). Az eddigi kapcsolatai is ezért lehettek olyan rövid életűek.. Amikor ezt szóvá tettem neki, azt mondta, nem akar elszakadni onnan, a szüleitől, az emlékeitől, a nem tudom, mitől még. Egy barátom szavaival: lehet, hogy kapunyitási pánikja van. Tudom, hogy első a türelem, de ha eddig nem volt hajlandósága, mégis mi az, amiben reménykedjek? A röghöz kötődés egy egyoldalú igény.. És bennem nem csökken a remény, mert hátha megváltozik a helyzet. Ha ő nem hajlandó nyitni, akkor nem fog más helyette. Még korai lenne azt mondani, hogy sínen vagyok vele, próbálok megértő lenni, de eddig csak annyi lett, hogy képes már nálam tölteni egy-egy éjszakát, reggel meg rohan haza. Ez az önállótlanság nem biztos, hogy jót tesz neki (nekünk) Szerintem fontos lenne neki az elszakadás. Valakinek ki kell mozdítani. De erőszakkal nem vehetem rá semmire.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
