„2-3 naponta találkoztunk is. Szexuális életünk elkezdett csírázni, egyre jobb lett, de még mindig 10-ből csak 9-et tudnék rá adni” – minden szépen alakul, Posztolónk már a szülőknek is bemutatná a lányt, aki végül bejelenti, hogy inkább ne folytassák. Az utolsó telefonbeszélgetés során elmondja, hogy hiányzik neki, de a nő nem tud ezzel mit kezdeni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Az én történetem szeptember végén kezdődött. Rám írt egy idősebb ismerősöm, hogy a barátjának a lánya szívesen megismerne, de hát még nem igazán ismerhetem és Facebook-on, ha bejelöl, az elég ciki. Én meg jóhiszeműen rábólintottam, hogy miért ne, ebből még baj nem volt. A leányzó velem egykorú, 24 éves. Elkezdtünk csevegni, kiderült hogy párszor már összefutottunk a zenekaraim koncertjén, majd másnap már furdalt a kíváncsiság: felajánlottam neki, hogy találkozzunk egy kávézóban.
Találkoztunk háromszor, ebből 2 kávézóba ülős és egy mozi volt, mire én léptem és elindítottam a kapcsolatot. Kb. 1 hét ismeretség után, ami minden napos beszélgetéseket és 3 randit foglal magában. Eltelt az első hét, megtörtént az első aktus is, ami nem a legjobb 10-ből 7 pontot kapna nálam (rajta elég sokat kellett tornázni, úgy 1 órát mire egyszer elment, addig én elmentem 2-3szor). Napi szinten beszélgettünk, 2-3 naponta találkoztunk is. Szexuális életünk elkezdett csírázni, egyre jobb lett, de még mindig 10-ből csak 9-et tudnék rá adni. Amúgy ezzel szerintem nem volt gond, mert reggelig is bírnám és a méretek is passzoltak.
A kapcsolat jól indult, minden a szokásos ütemben zajlott. Ő menet közben munkát talált (én dolgoztam/ok), így kicsit kevesebb időnk maradt egymásra és egyre fáradtabb volt (napi 11 órát tölt műkörmös szalonban). Rengeteget beszélgettünk, nem volt szinte olyan este, hogy ne osztottuk volna meg egymás gondolatait és ráadásul piszkosul hasonló véleményen is voltunk. A városban találtunk programot vagy sétáltunk, illetve felmentünk hozzá. Még nem jutottunk el hozzánk, de nagyon tervben volt, hogy itthon is bemutatom.
Pont 1 hónaposak lettünk volna és én készültem is hozzá, mire ő írt nekem, hogy ne menjek... Gondoltam, biztos megviselte ez a sok hirtelen változás. Másnap mondta, hogy ő elmegy bulizni és hogy ne írjak neki. Harmadnap bejelentette, hogy ő ezt nem bírja tovább, hagyjuk abba még most. Amúgy utána jártam, tényleg úgy történt, ahogy mondta, tényleg elment bulizni, szóval nem hazudott.
Háttér-információnak elmondanám, hogy utolsó találkozásunk alkalmával kérdezgetett az exeimről, én meg kicsit meg voltam fázva, valamint nekem a szüleimmel kicsit megromlott a kapcsolatom, de nem miatta. Később nem tudtam elérni telefonon és személyesen sem.
Fájt a szívem utána, mert egyre jobb volt ez a nagyon rövidke időszak, ami kapcsolatnak így aligha mondható. Eltelt 2 hét, és egyre többet gondoltam rá, hiányoztak a mindennapos beszélgetések és a vele töltött idő. Elmentem többször is a munkahelye előtt, miután én végeztem, míg a napokban felhívtam és elmondtam, neki hogy hiányzik, de erre ő csak annyit felelt "ezzel nem tud mit kezdeni".
Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mi lehet az oka ennek a hirtelen változásnak. Azt tudom, hogy az utolsó találkozásunkig oda volt értem és egyszer sem veszekedtünk. Ti mire gondoltok, mi lehetett a gond, miben látjátok a hibát? Ha a helyemben lennétek, mit tennétek?
Köszi, Marci
