„Azt hiszi, azért döngik körbe a férfiak, mert olyan érdekes személyiség, pedig egyszerűen csak meg akarják húzni" – kicsit megizzadtunk, miközben az alábbi levelet stilizáltuk, mert eléggé érthetetlen állapotban esett be. A lány folyamatosan ködösít, majd a szakítás után randira hívja szegény exét, aki nem tudja, miként is reagáljon erre az egészre. Gonosz gondolatai csak akkor támadnak, amikor a csaj nem jön el.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Volt egy barátnőm, akivel közel 1 évig jártunk, aztán szakított velem, majd nem rég újra felkeresett, hogy akarna látni. Büszke nő volt, csodálkoztam is ezen. Megbeszéltem vele egy találkozót, arra a helyre, ahol tulajdonképpen megismerkedtünk. Én pontosan érkeztem. Ő meg el se jött. Amikor hívom, ki van kapcsolva. Másnap délben érem el, azt mondja, közbe jött valami, és nem volt nála mobil…de hogy mi, arra nem tért ki. Akkor minek keresett, ha csak szórakozik velem? Hogy felidegeljen?
Amikor még elvakított a rózsaszín köd, még nem láttam, ki ez a nő valójában. El van szállva magától. Azt hiszi, azért döngik körbe a férfiak, mert olyan érdekes személyiség, pedig egyszerűen csak meg akarják húzni. Kapcsolatunk alatt többször hazudott nekem, gyanús körülmények között, amikor az egyik ismerősömmel ment el valahova, de nekem totál mást mondott. Ha nincs takargatnivaló, minek hazudott róla? Simán megmondhatta volna az igazat.
Aztán megtudtam, hogy van egy olyan mélcíme, amit kifejezetten ismerkedésre használ. Ez is egy puff. Mínusz pont. Addig azt hittem, közepesen jó a kapcsolatunk, de már az sem, mert a megbocsátás, meg az elnézés után is csak a hitegetés marad. Aztán a szakítás: egyik pillanatról a másikra itt hagyott, és igazán ma sem tudom az indokot. Még utána is többször beszéltünk, ő barátba akart visszamenni, amire én képtelen voltam. Amikor ezeket akkor a szemére vetettem, azt mondta, hogy minden, ami az ő dolga, az az ő dolga, az én dolgom, az meg az én dolgom és ne zavarjuk egymás köreit. Ha nekem így nem jó, akkor nem egymást keressük. De ki akar egy ilyen nőt, akinek ilyen feltételei vannak?
Amikor végzett velem, semmi „időre van szükségem”, vagy egyéb terelés. Ki vagy rakva. Ez van és kész, neked nem osztottam lapot. Kérdeztem tőle: valami rosszat tettem? Válasz: velem nincsen baja. Akkor miért hagysz el? Van valami, mert van valami, akkor miért nem meri megmondani? Mitől fél? Talán attól, hogy akkor saját maga előtt is be kell látnia, hogy micsoda. Nem haragudnék rá, de nem is esne jól, ha azt mondta volna, hogy nem szeret, vagy kiszeretett belőlem - mégis kapok valami választ. Nem esne jól, de elfogadnám. Így én nem is tudom lezárni ezt a kapcsolatot, pláne úgy, hogy feldobja még nekem a labdát. Miért nem tudja elmondani, mi a baja? Azt nem hiszem el, hogy azért, mert engem akar kímélni, és nem szeretne fájdalmat okozni, mert ennyi érzés azért nem szorult belé.
