„Sokszor segítettem neki, elvittem ide-oda a cuccait. Azt kapom vissza, hogy teljesen passzív. Így az egész olyan, mint egy ellaposodott házasság” - ha a barátnő érdeklődése egyre csökken, ott valami meglepetés lapulhat a háttérben. Sokat követel, keveset ad, ellenben nagyon jól tud okoskodni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én sokáig abban a hitben éltem, hogy van nekem egy aranyos, kedves, odaadó barátnőm, akivel mindent meg lehet beszélni, és feltételezhetően őszinte hozzám. Én 29 vagyok, ő 22. Még 1 évet sem vagyunk együtt, pontosabban, majdnem 1 éve vagyunk együtt, amikor előjöttek a dilijei. Megváltozott és az utóbbi időben alig ismerek rá. Ha felveszem vele a kapcsolatot, leráz, de olyan indokokkal, amiket félvállról vet elém, nem is agyalt rajta sokat. Megváltozott ő is, meg a hangnem is, amit velem szemben használ.
Nem voltam erőszakos, kérdeztem, ráér-e, ha igen, mikor? Mert ha nem keresem, akkor azzal jön, hogy nem vagyunk elég időt együtt (már csinált ilyet). Sokszor segítettem neki, elvittem ide-oda a cuccait. Azt kapom vissza, hogy teljesen passzív. Így az egész olyan, mint egy ellaposodott házasság, amikor a nő már nem sokat tesz érte, hogy fenntartsa a férfi érdeklődését. Ilyen érzésem van most. Ha nem lehet vele beszélni – egyáltalán, miért van ez a lányoknál, hogy elzárkóznak a beszélgetés elől? – akkor kevés értelmét látom folytatni. Mert ugye, vannak napok, amikor az ember nem feltétlenül boldog, rossz hír, rossz hangulat, ilyesmi, és én azt el tudom fogadni. Nem tudom, hogy álljak hozzá.
Példa a flegmaságára: Múltkor panaszkodtam, hogy nem fizetnek meg eléggé a munkahelyemen, csak egyre több melót kapok. Rövid válasz, rám se néz: Miért nem keresel mást? – sok érdeklődés van benne. Tényleg, hogy ez eddig nem jutott eszembe, milyen okos nő, tényleg, az csak úgy van: bemegyek X helyre, máris alám tolják a 300 ezres fizut… Kevés munka, saját titkárnő. Ő okos nő, akit eltartanak otthon a nem szegény szülők. Lehet, hogy ő valójában ilyen? Azért, mert megteheti. Persze, bennem van a hiba. Óvatos vagyok, de állandóan gyanakvó sem akarok lenni… Én sosem voltam jó és határozott a szakítás terén, igyekeztem végsőkig kitartani, szeretem megtartani és megbeszélni (ha van mit, és van rá mód), de lehet, nekem kéne lépnem, vagy várni, míg elmúlik a fejfájása.
