Úgy érzem, elvették tőlem

2014. április 03. 07:56 - csajokespasik

„Egyre többet beszélt telefonon úgy, hogy elbújt. Kiment az erkélyre meg ilyenek. Egy darabig nem is zavart” – a pasi szétmelózza magát, majd méltó kárpótlásként egy kicsit félre is megy. Amikor lebukik, a barátnő kirakja a lakásból, de most mintha vissza akarna kúszni…

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Nehéz írni erről, ahogy kérdezni is, mert végül is a válasz egyértelmű. És nekem lassan el is kéne fogadni. Egy komoly kapcsolatom ért véget nem rég. Három évet töltöttünk együtt. Ő 34, én 27 éves vagyok. A legelején olyan munkája volt, hogy nem maradt sokáig egy helyen, sokat volt úton, otthona sem volt igazán, sokat kellett költöznie. Megállapodni sem tudott senki mellett. Amikor megismerkedtünk, és a kapcsolatunk elmélyülni látszott, sőt el is mélyült, felajánlottam, hogy lakjon nálam.

Később már lazított a munkatempón és többet lehettünk együtt (értsd: ha itthon is tartózkodott, volt, hogy napokat aludt át). Ő először nem akart hozzám költözni, hogy biztos zavarna engem a sok mászkálása, és hogy napokig nem látom. Én erre azt mondtam, hogy tudom, és ezzel együtt fogadom őt el. Belevágtunk és működött is sokáig. Láttam rajta, hogy teljesen kimerülten jön haza és olyankor próbáltam mindenben a kedvére tenni. Ő az elején még kitartott amellett, hogy ne bonyolódjunk bele a kapcsolatba. Ezzel annyit ért el, hogy elkezdtem bizonytalan lenni magunkban. De nem történt semmi. Működött. Megnyugodtam. Elfelejtettem azt is, hogy milyen feltételekkel költözött hozzám, nem zavart, ha néha napokra eltűnt és én sem zavartam őt mindenféle számonkéréssel, mert tudtam, hogy munka. Ő nem zárkózott be, éreztem, hogy végre együtt vagyok valakivel. Telt-múlt az idő, amikor is egyre többet beszélt telefonon úgy, hogy elbújt. Kiment az erkélyre meg ilyenek. Egy darabig nem is zavart. Aztán elmondta, hogy van valakije. Nagyon kiborultam és azonnal megkértem, hogy menjen el, csomagoljon és vissza se nézzen. Látni se akartam. Hülyének éreztem magam, hogy nem voltam figyelmesebb. El is ment. Nagyon rossz volt nélküle. Később felhívott, hogy ne így váljunk el és találkozzunk. Jövő héten esedékes. De ha elmegyek, újra feltámadnak a közös emlékek és csak rosszat teszek magamnak. Nem érzem úgy, hogy kihasznált, de mégis ott van ennek az érzésnek egy változata, amit nem tudok leírni.

Neki azóta volt pár megnyilvánulása, ami arra enged következtetni, hogy megbánta, a csaj nem az, akinek ő gondolta – talán. Én még úgy érzem, hogy elvették tőlem. Találkozzak vele? Vagy ne kínozzam magam.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr35891557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása