„Nem tudok olyan nyílt kapcsolatról, ami ne végződött volna szakítással, pont azért, mert az egyik vagy másik talált egy jobbat” – ha a pasid egy szép nap felajánlja, hogy találkozgassatok másokkal is, jobb, ha minden vele kapcsolatos családalapítási tervedről lemondasz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt! Van egy kis időm, így én is küldenék egy személyes problémát. Hat éve együtt vagyok a párommal. Ő 29, én 27. együtt is élünk, én lakom nála. Pár hete volt egy beszélgetés köztünk, amit ő abba az irányba vitt, hogy mi lenne, ha nyitott kapcsolatban élnénk? Nekem titkon voltak vele családalapítási terveim, de ezek után jobb, ha leteszek róla. Ezt az egészet ő ajánlotta fel. Tehát én arra gondolok, hogy van valami, amit nem tudok már megadni neki, és ez az újszerűség élménye.
Ilyen az élet. A dolgok fénye idővel megkopik, hozzászokunk, hogy vannak. Persze elmondta, hogy szeret, meg azt is, hogy még mindketten fiatalok vagyunk és nekem is jót tenne, ahogy a kapcsolatunknak is - az utóbbit nem tudom, miből gondolja. Szerinte nem baj, ha másokkal is találkozunk, mert szerinte, mi már megmaradunk egymásnak és a kapcsolatunk jó. Mi mindig őszinték voltunk egymáshoz mindenben, el is vártam tőle, úgy, ahogy ő is tőlem - és tök jó, hogy ezt így elmondja, hiszen az ő érzései, amiket elmond nekem őszintén… Ez rendben. Ha belemegyek, akkor is működni fog ez az őszinteség? Vagy ha talál mást, akkor csomagoljak. Úgy tálalta a javaslatot, mintha velem lenne nagylelkű, holott erre az egészre neki van szüksége. Én nem fogok ismerkedni, de azt sem tudom, hogy ezek után érdemes-e vele maradnom. Nekem nem kell, hogy miattam olyat csináljon, ami a személyiségével nem egyezik. Hódítani akar. Személy szerint nekem csak rá lenne szükségem. De ha ezt nehéz megvalósítani, akkor lebeszélni nem fogom. Én nem tudok olyan nyílt kapcsolatról, ami ne végződött volna szakítással, pont azért, mert az egyik vagy másik talált egy jobbat, egy újat, egy mást. Emiatt rágom magam. Azt tehetem még, hogy megvárom, míg eljárogat és lenyugszik, és nem csinálok semmit, de eközben annyira szánalmasnak érezném magam. Tudom, hogy kevesen voltak ilyen helyzetben, de ha mégis valaki, szívesen fogadom a tanácsát.
