Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Az most lényegtelen, hogy nekem milyen szerepem van ebben a történetben, de van egy érdekes felállás. Adott Apuka (53) Anyuka (47) és egy fiúgyermek (26). A fater évekig nem alszik otthon, de senki nem kérdi, miért. Aztán ez már az apának is sok: összehívja a fiút meg az anyját és elmondja, hogy viszonya van. Lényegében azért nincs itthon, mert mással él. És hogy ő is különösnek érzi, hogy nem kérdezték tőle, hol van, merre jár. Miért nem zavart ez senkit? Azok ketten elmondják, hogy valójában sejtették, hogy mi van, és azért. Az apának szerencséje van: a mulya családtagoknál néma fogadtatásban részesül a vallomás, ami neki megkönnyebbülést jelent, hiszen jobb, mint a tányérdobálás.

De itt nem ér véget a történet. A vallomás valójában nem múlt el nyomtalanul, mert a feszültség akkor is jelen volt, ha nem beszéltek róla. A bólogatáson meg a tudomásulvételen túl ott volt minden normális emberi érzelem a felszín alatt, de csak apránként lehetett előcsalogatni, ha Apuka éppen rajta volt: egyszer Apuka beszélgetni próbált a fiával, viccelődve az örökség a téma – a srác félvállról válaszolgat neki, majd azt mondja: „hát, a sunyiságot tudom, kitől örököltem”. Apuka ordibál. (Csak nem betaláltak neki? De.) Apukában lassan tudatosodik a valóság és elhalmozza a családot mindennel, van pénz és műszaki cikk, minden, ami egy konyhába kell, még fel is újítja nekik a házat. Szóval mindenki boldog (magyarán: mindenki kussoljon).

A bűntudat azért rendesen dolgozik benne, de a válás csak egyszer került szóba, az elején, amikor a vallomásra sor került, de az is egy erőtlen javaslat volt, amit az anya megjegyzés szintjén ejtett el. Akkor az apa azzal hűtötte a kedélyeket, hogy: „ennyi idősen, ennyi év után hova váljunk már, hülyén nézne ki”. De elmondja, hogy ő ezek után is ugyanúgy szereti őket „és mi lenne velem nélkületek” – mondja. Ismerős szöveg?

Eddig se nagyon vette ki a részét a családi életből, de reklamálni azt mindig tudott. A dolgokhoz hozzátartozik, hogy Apuka egy elég gazdag hölgybe fekteti a tehetségét, és még büszke is rá, mert azt hangoztatja, hogy ha nem lenne ez a nő, sokkal alacsonyabb életszínvonalon élne a család (a végén még meg is kéne köszönni neki, vagy legalább együtt érezni vele). Mert a fizetését már rég nem adja haza. Meg is említi, hogy amellett a sz*r pénz mellett sokkal többet kaszál a nőnél (a nő cégénél mellékesben) és nyugodtan otthagyhatná a vacak félállását, úgyis csak zsebpénzt termel. És most – mivel a család elfogadta - apuka egyre büszkébb magára és az általa megteremtett helyzetre, hogy ilyen ügyes volt, hogy ezt meg tudta valósítani. Egy idő után (évek telnek el) azt hitte, hogy az asszony azért nem beszél a dologról, mert valójában már nem is érdekli, túltette magát rajta, és ezt a gondolatot Apuka annyira el is hiszi, hogy szervez egy összeröffenést, amire mindkét nőt meghívja. Amikor mindezt ecseteli a nejének, az asszonynak persze több esze van és kiröhögi Apukát. Apuka elsomfordál. A röffenésből nem lesz semmi.

Szóval ez a perverz kapcsolat évek óta fennáll és működik. És apuka rohadt büszke magára, hogy ilyen ügyesen és simán sikerült elfésülnie a dolgokat. A család részéről a helyzet azért került elfogadásra, mert Anyuka több éve nem dolgozik és a fiú sem keres sokat. Az Apuka édesanyjának állásfoglalása igen lényegre törő az ügyben: „hát, nekem sosem tetszett a feleséged, ezzel a menyecskével sokkal jobban jártál”.

Onnan tudni, hogy a szőnyeg alá sepert dolog nem merült végérvényesen a feledésbe, hogy amikor Apuka nagyritkán hazaállít, az asszony beborul és egyetlen szó elég, hogy vita robbanjon, ami csak a tombolásról szól: nulláról fut fel százra 1 perc alatt. Tehát a téma nincs feledve, ott van az, de senki nem mert beszélni róla, mert akkor szembe kéne nézni ezzel a komédiával és a megalkuvással. És az kényelmetlen. Tűrnek és hallgatnak, mert valamilyen szinten függnek Apuka nőjétől. Amikor Apuka büszkeségén felülkerekedik a lelkifurdalás, azzal próbál enyhíteni, hogy azt mondja: ha ő nincs, azok ketten már rég a híd alatt lennének.

A fiához soha egy jó szava, egy biztató megszólalása nem volt, folyton csak a számon kérés, elmarasztalás és panasz, hogy: „fiam, te semmire se viszed az életben, fizikai munkás leszel, egy melós” – és mit ad isten, a programozás működik, a fiú sorsa valóban ebbe az irányba halad. Beletörődő és magatehetetlen. Döntésfóbia alakult ki nála, inkább nem választ semmit, nehogy balul süljön el a dolog, nehogy baj legyen, nehogy rosszul járjon, mert bizonyos döntések miatt már járt rosszul és megtanulta, hogy minden döntés kockázatos. De sajnos - ahogy Oravecz Nóra mondaná - ezt nem lehet kikerülni, az élet döntések sorozata. Az örök stagnálást választotta inkább, mert ha akkor rossz is történik, az legalább nem az ő döntése miatt következett be.. Apuka úgy hiszi valamiért, hogy szavai építő jellegűek, büszke rá, hogy ezt a helyzetet simán megoldotta. Nyers hozzáállásának oka vidéki gyökereiben keresendő, mert olyan vidékről származik, ahol örökké csak a másik hibáztatása, a panaszkodás meg sopánkodás működik, ez a trend, ha nem így viselkedik valaki, akkor biztosan vaj van a füle mögött. Az Apuka valószínűleg úgy gondolja, hogy ez egy házasságfenntartó házasságtörés, és ő kifejlesztett egy új és fenntartható családmodellt. Csak tipp, de valószínű, hogy már a szeretőjét is csalja, mert Apukáról tudni kell, hogy igen forró vérű, és fénykorában meghúzott mindenkit a környéken, vagyis: mindenhova bement, ahova beengedték.

Tudom, hogy vannak ennél súlyosabb felállások is, és sokan még cserélnének is ezzel, de akkor is érdekes az Apuka gondolatmenete. Apukának dagad a melle, hogy mindezt ő teremtette meg, simította el. Én nem abban látom az új családmodellt, hogy 1. hazudozás, 2. kiderülés, 3. belenyugvás, 4. szőnyeg alá seprés, 5. indokolatlan büszkeség. A szemétség akkor is szemétség marad, ha meg lehet magyarázni.