Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Egy ideje aktívan keresek párt, de nincsenek illúzióim, hogy tökéletes külső + belső, mivel én sem tudom ezt nyújtani. De a keresés eddig sajnos nem járt sikerrel. A dolog kicsit már kezd frusztrálni, hiszen ez volna az első alkalmam egy nővel, és már 29 vagyok, idén töltöm be a 30-at. Tudom, hogy ez nem a szokványos idő kibontakozni, eleinte kapunyitási pánik volt, de most 2-3 évvel miután elkezdtem aktívan is "csajozni" már a kapuzárási pániknál járok. Az idő nagyon gyorsan telik, nap-nap után, hetek, hónapok, de eredmény semmi - legalábbis ilyen téren.

A munkámat szerencsére szeretem - programozó vagyok, ráadásul sok időt elvesz az önképzés otthon, amire szükség van, ha az ember követni akarja a változásokat. Egyre gyakrabban ugrik be a gondolat a fejembe, már nap közbeni munka során is, hogy még csak egy csók sem volt eddig még soha életemben, hogy a gyerekkori hancúrokat, nagy szerelmeket ne is említsem. Úgy érzem, valami véglegesen kimaradt az életemből: nincsenek jó emlékeim, jó élmények, amikre jó visszaemlékezni, egy kedves lánnyal. Semmi. Kb. 2,5 éve kezdtem társat keresni, de csak online: élőben nem merek kezdeményezni, ráadásul nagyon nehezen viselem az elutasítást, ami online könnyebben megy. Voltak is randijaim lányokkal a netről, de sajnos nem lett belőlük semmi. Így túl vagyok már jópár randin, és kezdem úgy érezni, hogy kifutok az időből: idén már 30 leszek, utána 40, 50... és kész. Tényleg ilyen rövid az élet? A külsőm átlagos: kb. két méter magas vagyok, némi extra izomtömeggel, átlagos arccal. Nem tudom, mi lehet a baj, de már kezdek beletörődni. Nem iszom alkoholt, de lehet hogy péntekenként ezentúl edzőterem helyett inkább kocsmába fogok járni, hogy enyhítsek lelkemen.