„Annyira műanyag volt, ha butának nem is nevezném, de olyan, mint amit ez a mai műanyag és felszínes társadalom kitermel” - ha a 21 éves csajod 14 éves lánynak öltözik és torzítva látja a világot, nem biztos, hogy érdemes sírni érte. És hol van az kőbe vésve, hogy minden 28 éves férfinak jár kocsi, saját lakás és szuper állás?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
28 éves vagyok, a lány 21 éves. Ennek a kapcsolatnak már vége, inkább csak azért írom meg, hogy magammal is tisztázzam a dolgokat. Az elején ő kezdeményezett, ha nem szólít meg, ott és akkor, észre se veszem őt, és az egészből nem lesz semmi. Talán a túl nagy elvárások miatt lett vége. Voltak számomra idegesítő dolgai, amiket nem tudtam tolerálni. Az egy dolog, hogy nem viselkedett felnőttesen és hazudott (történt egy olyan, hogy azt mondta, egy közös barátunknál lesz, azért nem ér rám. Felhívtam, nem vette fel, felhívtam a közös barátot, aki nem is látta aznap és később sem. Nem tettem szóvá. Legyenek meg a kis titkai.
Ő sokat táncol, eljár egy belvárosi stúdióba. Gyakran hivatkozott arra, hogy próbál és én nem is kételkedtem. A másik eset: egyszer úgy öltözött fel, mint azok a nyiladozó 14 éves kislányok, akiknek még se ízlésük, se pénzük és mindent magukra vesznek, mindent kiraknak, mert nincs még kialakult stílusuk: Hannah Montana-s felső, hozzá vörös bugyiszoknya. Szégyen volt vele végigmenni a városon. Néha a reakciói is ezt a korosztályt tükrözték, nyafogott, követelt. Nem tudom, a szülei mivel töltötték az idejüket gyereknevelés helyett, talán korán engedték el a kezét, azért lett ilyen. De ennyit még mindig lenyeltem volna. Mert tudom, hogy nem mindenkinek adatik meg a normális gyerekkori alapozás: én még emlékszem, amikor nagyanyám megmutatta a kertben, „látod, ez a krumpli, ez a paradicsom, így és így keletkezik” és egész más volt így megismerni a világot. Szerintem ennél a lánynál ez kimaradt, lehet, azt se tudja, hogy honnan jön a krumpli.... Nála ilyen nem volt, annyira műanyag volt, ha butának nem is nevezném, de olyan, mint amit ez a mai műanyag és felszínes társadalom kitermel.
Aztán az elején mondott még valamit, ami nem tetszett. Én még a szüleimmel élek, (nem azért, mert akarok, hanem mert nincs más) nem adatott meg a korlátlan vagyon. Ezt mondtam is neki. Azt feleli: „jaj, ez nem jó, azt hittem van saját lakásod”. Ha együtt voltunk, felvittem magamhoz, nem halt bele. Mert hol van az kőbe vésve, hogy minden 28 éves embernek jár kocsi és lakás meg minden, amire vágyik, most pl. állásom sincs. Rendes vagyok, soha nem voltam bűnöző, egyszerűen a sors ezt a lapot osztotta le, hogy szűkölködjek. Ha ez neki nem megfelelő és nem elég trendi, akkor…
Nálunk elég erős családi kötelékek vannak, ami nála érezhetően hiányzik, sosem mesélt a családjáról, vélhetően nem tartja őket említésre méltónak. Na, ez meg nekem nem tetszik. Szerettem volna, ha több lesz és más lesz, de nekem voltak magas elvárásaim. Én adtam ki az útját, de megbántam. Úgy tűnik. Sokat gondolok rá és úgy érzem, idiótán viselkedtem és úgy bántam vele, mint valami szülő, próbáltam nevelni, vártam, hogy érjen meg és változzon, tehát nem fogadtam el… de ehhez nem volt jogom. Ha tanácsot adtam neki, az semlegesen csapódott le benne, nem gyakoroltam rá hatást, de annyira nem is sulykoltam, mint amennyire sulykolhattam volna.
