„Én nem kértem tőle semmit, nem kértem, hogy bármivel is elhalmozzon” - miért érez egy pasi kényszert arra, hogy barátnőjét elkápráztassa, ha nincs valamiért bűntudata? Erre a gavallérra haragudni sem lehet, mert valahogy mindig kidumálja magát.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
12 év korkülönbség van köztünk. 3 éves kapcsolatról beszélünk. Ő előttem egyszer már volt nős. Amikor a párommal megismerkedtem, az elején még minden szép volt, már-már túl szép. Most ott tartunk, hogy nem tudok megbízni benne. Szerinte a féltékenység a gyengeség jele, mert nem hiszek benne, hogy erős a kapcsolatunk. Igen, akkor tényleg féltékeny vagyok, amikor 1 napra felszívódik, és nem mondja meg, hol volt. Vagy legtöbbször azzal ráz le, hogy munkája volt – de részleteket így sem kapok.
A legegyszerűbb lenne egyetlen szóval lerázni valakit, és az lenne a legjobb, ha amaz meg is elégszik ennyivel. Így lenne neki a legkényelmesebb. Úgy viselkedik, mintha takargatna valamit, nem létező dolgokat ígérget, hogy ezt vesz nekem, meg azt, meg ide megyünk idén nyaralni, meg oda, de tudom, hogy ezek nem fognak bekövetkezni. Én nem kértem tőle semmit, nem kértem, hogy bármivel is elhalmozzon. Miért érzi ezt a kényszert, hogy nekem bizonyítani kell, ha nincs benne valamiért bűntudat?? És haragudni még csak nem is tudok rá, mert nem rossz indulatú, nem követel, ugyanolyan kedves velem. Más úgy mondaná, hogy különc, és valamilyen szinten tudomásul is vettem, elfogadtam. De azt meg ő nem fogadja el, hogy bár mellettem szabadon mozoghat, azért ennek is megvannak a határai, ha már kapcsolatban vagyunk. És azért vagyok féltékeny, mert ismerem, jól tud szövegelni és ha felkelti egy másik nő figyelmét, ő nem az a fajta, aki elzavarja… Meg lehet beszélni, ha hajlandó lenne rá, de a magyarázat nélkül hagyott idővel meg a titokzatossággal, meg azzal, hogy lazán kezeli ezeket a dolgokat, csak még jobban elülteti bennem a gyanakvást.
