Nem barátnő, hanem pótanya vagyok

2014. június 13. 07:26 - csajokespasik

„Már nem is a párját látja bennem, elhízott, elhanyagolta magát, hétvégén borostásan hagyja a képét” – amikor párod már nem a barátnőt, hanem egy anyapótlót lát benned, és a szomszédoknak is beszólogat, ideje beszélni vele. Megmenthet egy borotva egy kapcsolatot?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Rövidesen el kell döntenem, hogy szeretném e tovább folytatni ezt a kapcsolatot, vagy nem. Van pár jel és megérzés, amiből arra következtetek, hogy lassan nem a barátnőjét, hanem egy anyapótlót lát bennem. A részleteket hagynám, a lényeg, hogy idén augusztusban leszünk együtt két éve. Én mosok és főzök rá, utána csinálok rendet és meg se fordul a fejében segíteni, néha-néha elmosogat – ha rászólok.

Utána érdeklődtem, mi is ez, mert gyakori probléma. A lényeg, hogy nem szabad belemenni ebbe a szerepbe, mert ha neki baja volt az anyjával, velem is baja lesz, amikor nem érzi, hogy jó pótanya lettem. Folyton azt fogja keresni rajtam, amit elveszített, vagy épp sose volt meg: ismerem az anyját, semmi baj nincs vele, de azt nem fogom megkérdezni, hogyan nevelte a fiát. A fiától sem. A másik veszélye ennek a felállásnak: amikor megunta bennem az anyut, keres egy nőt, akivel eljátszhatja, hogy igenis férfi. És akkor hoppon maradok. Ha mindezt megbeszélem vele, akkor nem tudom elképzelni, hogy mindez egy csapásra megváltozik, hiszen ő eddig erre alapozta ezt a kapcsolatot.

Már nem is a párját látja bennem, elhízott, elhanyagolta magát, hétvégén borostásan hagyja a képét és csodálkozik, ha nem fogadom jól, amikor hozzám bújik. Nem lelkesedem érte, mert irritációt okoz nálam, ha borostás. Ha vitára kerül sor, nem megy bele komolyan: vagy rám hagyja, vagy odébb áll. Nem vagyok tényező. Mondom neki, hogy legyen udvarias a szomszédokkal, mert mellettük élünk, ha tetszik, ha nem, tudom, hogy görények, de ne vesszünk össze, nem akarok velük rosszban lenni - de ő beszólogat a hapsinak, ha bebámul a kerítsen. Hadd bámuljon. Szóval nem tudom, érdemes e folytatni így, vagy most hagyni abba? Vagy beszéljük meg és attól függővé tenni, de mint már említettem, nem hiszem, hogy pár szótól azonnal megváltozna minden, tartósan legalábbis nem.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr586298776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása