„Miért is szakítottunk? Nehézségeink nem voltak többek, mint a korunkbelieknek. Nézeteltérés, veszekedés nem volt” – ha nem tudjátok, miért is szakítottatok annak idején, talán érdemes még egy esélyt adni magatoknak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Történetet nem tudok, inkább magamról írok, az is egy történet valahol. Miért számít feltétlenül randevúnak az, ha egy férfi meg egy nő találkozik? Mást nem csinálhatnak együtt? Volt egy lány, akivel a neten ismerkedtem össze, egy kirándulós oldalon (nem randi oldal) és csak annyit beszéltünk meg, hogy júliusban, ha jó idő lesz, lemegyünk együtt a Balatonra, de nem mentünk, mert a lány nem válaszolt a legutóbbi levelemre és eltűnt. Azt hittem, ha részletesen egyeztetünk valamit, ami semmilyen elkötelezettséget nem jelent, csak időtöltést, azt azért valamennyire komolyan lehet venni.
Nem értem ezeket az embereket, akik nem nyíltan mondják meg, hanem az eltűnést választják, mert azt hiszik, ez nem válasz, és ez a könnyebb, kényelmesebb út, mert így nem bántódik meg a másik fél. Dehogynem, mert a nem válasz néha súlyosabb válasz, mint a kimondott visszautasítás. Még csak randevúról sem volt szó. Nem mondanám magam túl jóképűnek, vagy a társaság nagy dumás lelkének. Nehezen alakítok ki emberekkel közvetlenebb kapcsolatot. Ennek talán az az oka, hogy untatnak a mellébeszélő emberek, a feleslegesen fecsegők. Nem szeretek telefonon sem beszélni, a nők viszont imádnak telefonálni. Nem becézek másokat, és másoktól sem szeretem, ha engem becéznek. De a párommal – ha van – szeretek kettesben lenni, jobban, mint társaságban. Utóbbi időben sokat gondolkodom, talán mert sokat vagyok egyedül. Nem könnyű így ismerkedni, nem járok el sehova, lassan leszokom mindenről.
Amikor a legutóbbi ex-nőmmel nosztalgiáztunk, megtudtam, hogy akkor sokat sírt miattam. Már nem tudom, hogy került szóba és miért sírt miattam. Sokat beszélgettünk a kapcsolatunkról. Miért is szakítottunk? Nehézségeink nem voltak többek, mint a korunkbelieknek. Nézeteltérés, veszekedés nem volt. Arra jutottunk, hogy simán csak eltávolodtunk egymástól. Egyikünk sem volt figyelmes és nem tett meg mindent azért, hogy működjön. És ez rosszabb, mintha vita miatt megyünk szét. Alapvetően semmiben nem hibáztattam. Magamat sem. Felvetődött a folytatás. Nehéz értelmeznem ezt a sokat sírt miattam dolgot… Miért mondta? a nők nem szégyenlik ezt a pasi előtt? Olyan, mintha bűntudatot akarna bennem kelteni utólag. Azt, hogy ő mennyire gondolja komolyan az újrakezdést, hogyan és mit is érez még, azt nem tudom.