„Sosem mentek simán a kapcsolatai, főleg miatta. Nem bulizós és nem tud normális életet élni” – a pasi egyszer ágyba viszi a nőt, majd eltűnik. Sokszor hallottunk már ilyet, ám Posztolónkból nem múlt el nyomtalanul az emlék, levelet írt neki, amit még nem küldött el, és azon töpreng, lehet, hogy nem is kéne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Július elején megismerkedtem egy férfival, az új szomszédom ismerőse. Beszélgettünk és chat-elni kezdtünk. Részéről elég döcögősen haladt, mert hosszú percek teltek el közben, mint aki nincs gép előtt, csak rá-ránéz. Ezt az érdeklődés hiányaként vettem, ahogy a rövid, elütésektől hemzsegő válaszait is. Vártam, hogy hívjon valahova, de nem hívott. Aztán én hívtam, beültünk egy mozi büféjébe, és úgy voltunk vele, hogy majd kinézünk valamit, de csak beszélgettünk. Nem tapasztaltam komoly érdeklődést részéről, és azt hittem, ennyi.
Kényszeres témafelvetések, unalom, nyüglődés. Aztán felhívott a lakására és onnantól kezdve egész más arcát mutatta (úgy látszik, nem a szavak embere). Megtörtént a dolog és jó volt vele. Amikor újra találkoztunk, azt mondta, hogy nem járok jól vele. De nem részletezte, a kérdéseimre azt válaszolta, hogy sosem mentek simán a kapcsolatai, főleg miatta. Nem bulizós és nem tud normális életet élni. Elfogadtam, bár mondtam neki, hogy én adok neki esélyt. Aztán megint semmi, a chat-en sem jelentkezett. Írtam neki egy levelet, de még nem küldtem el (ezért is írok most, hogy szerintetek ez hogy hatna?) ha nem is így, tartalmilag ez lenne: „Együtt töltöttünk egy szép estét, elfogadtalak amilyen vagy, de ha nem engedsz magadhoz közelebb, nem tudok segíteni. Együtt többre mennénk. De ha a bujkálást választod, a te dolgod. Felnőttek vagyunk, saját döntéseink vannak. Nem vagy számomra közömbös. Történt köztünk valami, amit nem kéne félvállról venni. Sajnálnám, ha csak ennyi lenne” - Ha ezt elküldöm neki, félreérthető? Nem akarom, hogy vádaskodásnak vagy követelésnek hasson. Arra is gondoltam már, hogy van valakije, és valójában kettős életet él, mellette meg csajozik…. ezt mások is mondták, akiket beavattam ebbe. Mert milyen egyéb magyarázat létezhet még? Azért lenne jó tőle egy világos igen vagy nem, mert már eleget szenvedtem ilyenek miatt.
