Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Arra a rossz döntésre írnék egy élő példát, hogy mennyit veszíthetsz azzal, ha megcsalod a párodat, miközben abban bízol, hogy úgysem derül ki. Nő vagyok, 28 éves. Az akkori párom akkoriban velem egy idős volt, tehát 26. Aztán ott volt Pasi2, három éve ismerem, jóban voltunk. Bizonyos okok és körülmények miatt nála töltöttem egy éjszakát. Beszélgettünk róla, mi lenne ha... De nem volt semmi, hiszen ismerik egymást, viszont elindult a fejemben ez a „mi lenne, ha…?”. Tényleg, mi lenne? A második alkalommal, amikor felmentem hozzá, sajnos meg is tettük.

Úgysem tudja meg – gondoltam, elég könnyelműen, pedig 3 vonalon is simán visszajuthatott volna hozzá. Kíváncsiságból mentem bele, és azért, mert nekem fontos, hogy nagyon jól ismerjem azt, akivel ágyba kerülök. És ő ilyen volt - az ismeret az első, a többi minden másodlagos. A barátság és a szex határai annyira elmosódtak, hogy nem éreztem bűnnek. Egy megléphető dolog volt. Utána jött vissza a józan eszem… Nagyon szégyelltem utána magam, mert a párom szeretett (és nem felmentést akarok, csak magam előtt is tisztába tenni, hogy itt én voltam a hunyó, én szúrtam el). Amikor felmentem hozzá, vacsorával várt, nekem meg égett a pofám. Nem az volt a baj, hogy elmondtam neki, végül is mi történt, hanem az, hogy nem azonnal, hanem úgy 1 hónap után. Akkor már késő volt, ugye. Addig csak vacilláltam.

És mi történt? Megbocsátott és minden ment tovább? Nem. Vége volt. Két kapcsolatot tettem tönkre. A többit hozzá lehet képzelni. De nem volt könny. Mert annak semmi értelme nem lenne, azt egy nő akkor használja fegyverként, ha célt akar érni. De itt nem volt már cél, egyértelmű volt a helyzet. Nagyon gyorsan eltakarodtam. Az történt utána, hogy nagyon gyorsan szétmentünk, én meg megpróbáltam beszélni Férfi2-vel, de akkor már ő is tudta, hogy vallottam. Azt hitte, ezek után vele akarok összejönni, és tőle is megkaptam a magamét. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit is csináltam, és minek tart most engem két férfi (és minek tartom én magam) És igazuk volt. Nincsenek illúzióim: mindenben én voltam a hibás. Ebben a helyzetben nem voltak érveim – mert nem is lehettek. Kockáztattam: vesztettem.

Kaptam egy könyvet a Sors, mint esély a címe, egy barátomtól, azt mondja, el kéne olvasnom, és akkor segítene megértenem a dolgokat, de nem tudom, egy könyv mennyire változtathat meg. Zavar, hogy nem békésen zártuk le a kapcsolatot és haraggal váltunk el. Csak azon gondolkodom, még 2 év távlatából is, hogy csak azért fel kéne keresnem, hogy még egyszer bocsánatot kérjek tőle, és tényleg meg is bocsásson. De nem tudom, van-e értelme, mert azóta nem keresett, értelemszerűen, én sem őt. Senkinek nem javaslom ezt a „mi lenne, ha megcsalnám, úgysem tudja meg, jó buli lesz” … - dolgot, mert mindig visszaüt. Azóta egyedül vagyok, a tükörbe se tudok nézni.