„Mást várunk el egy szeretőtől, mint attól, akivel a hétköznapokban együtt vagyunk, de lehet, hogy neki is igénye lenne erre” – hat év után egy férfinek már hiányzik az izgalom, hogy újra meghódítson és birtokba vegyen valakit. Beavatni a párunkat, vagy titokban lépni félre?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy 6 éves, már-már élettársi kapcsolatban eljutottam oda, hogy valamit kezdeni kell magammal, ha nem akarok 36 évesen csak várni és lemondani és szerencsésnek érezni magam, ha leesik valami. A párommal szeretjük egymást, de ő néha fásult és annyi igénye nincs a szexre, mint nekem (heti 2 alkalom, nem egy elképesztő igény). "Most ne, nincs kedvem, fáradt vagyok" - kapom tőle, vagy ha unszolom, akkor szétrakja a lábát és muszájból „megcsinálhatom” de nekem más minőségű együttlétre lenne igényem. Mindig nem lehet fáradt. Szeretem, elhagyni nem akarom, de hiányzik az izgalom.
Amikor már a társad testének minden négyzetcentijét ismered, kevés újdonság marad, de még ha azt a keveset is megtagadják tőled... Bizonyos típusoknak nem tesz jót a zárt kapcsolat, és az ilyen típusok nem biztos, hogy eredendően ilyenek, csak ilyenné váltak. Lehetőségeim: az is megléphető, hogy elmondom neki, nyissunk mások felé is. Kockázat: szakítás. Ha csak annyit mondok neki, hogy tisztában tartom az igényeit, de én félre mennék. Kockázat: szakítás, mert megunt tárgyként fogja fel magát. Titokban csinálni. Kockázat: lebukás. És szakítás.
Érlelődik bennem egy gondolat. Találtam a Fórumok közt egy topikot, Szeretőt keresők klubja címmel. Sok mindenben egyet értek a felsorolt, különböző álláspontokkal. Valaki szerint nem lehet hibáztatni a szeretőt keresőket, mert nem vagyunk egyformák, mint az én esetemben. Én is úgy érzem, hogy szeretnék megismerkedni valakivel, újra felfedezni valakit és izgalmat hozni az életembe. Egyes vélemények szerint ez még a meglévő kapcsolatnak is jót tehet. Mindezt anélkül, hogy „rögtön egy komoly kapcsolat terhe lebegjen a levegőben”. Nem szeretnék egy ilyen kihívást vállalni anélkül, hogy végig ne gondolnám a következményeket. Sokan azt írják, hogy ők a mának élnek és a saját kielégülésük számít – de nekik nem való tartós kapcsolat semmikor sem. Sokan kívülállóként nagyon jó tanácsokat tudnak adni.
Mást várunk el egy szeretőtől, mint attól, akivel a hétköznapokban együtt vagyunk, de lehet, hogy neki is igénye lenne erre, előbb-utóbb ezt meg is mondom neki, és beszélünk róla, legyen a vége ez vagy az. Ha belemegy, akár még jó is kisülhet az egészből.
A legtöbb nőnek érzelem nélkül nem megy a szex – és itt én bukhatok. Egy ilyen nyitás az egyik, vagy mindkét félnek, komoly szenvedést okozhat. A másik dolog: nekem visszataszító lenne, ha a neten egy nővel részletesen kéne leleveleznem, mire akarom őt használni, vagy ő engem. Egy szeretőt úgy képzelek el, mint egy barátot, aki nem társ, csak a közös érdeklődés hoz össze. Van egy lelki háttér, de nem az dominál, nem élünk társas kapcsolatban. A szex, bár jelentős szerepet játszik, a szeretői státusz nem változik. Nem alkalmi szexpartner kell, akivel kiélhetek olyat, amit otthon nem kapok meg. Nincsenek perverzióim. Csak egy másik ember kell. Fizetni sem tudnék szexért, nem ezt keresem. Belekavarni sem szeretnék más kapcsolatába, mert sok házas nő és férfi azt hiszi, veszélytelen, ha titokban művelik. Ha meg nem beszélnek róla, ott tartanak, ahol én most: a tétovázásnál. Ez a dilemma magam előtt sem tiszta teljesen. A hozzászólók többségéhez hasonlóan, én is eljutottam oda, hogy bár szeretem a párom, elhagyni nem akarom, mégis hiányzik valami az életemből. Sajnos nincs helye a mellébeszélésnek, az együtt töltött évek megszokássá szűkítik be a kapcsolatot, de a kalandvágy egyszer csak újra feltámad, mert az sokáig nem hal el. Tudom, mindez bűn és rohadék vagyok.
