Túl a barátnőségen

2014. október 09. 07:35 - csajokespasik

„Pár hete eszembe jutott vezetés közben, milyen jól éreztem magam vele, mennyit hülyéskedtünk, és majdnem megtoltam egy másik kocsit”- leszbikus? Heteró? Minek felcímkézni mindent? Itt a harmadik meghatározás, amit nevezhetnénk Elmélyült barátságnak. Szex nincs, csak emlékek és levelezés. Érzelmeink bonyolultak, a rajongást pedig nem mindenki képes elnyomni.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet olvasok itt, mint a szerdai. Az enyém régi történet. Én is nő vagyok. Annyi igaz, hogy a szerelem-dolog (vagy nevezze, ki, hogyan akarja) a vonzalom, kivételes esetekben átléphet egy határt. Én heterónak tartom magam, és az akkori legjobb barátnőm is az volt, és mi is sok mindenben megértettük egymást, teljesen egy hullámhosszon voltunk, mégis elkezdtünk érezni egymás iránt máshogy. De nem volt semmi. Amikor már nagyon összekavarodtak bennem az érzelmek, léptem és megírtam neki. Onnan vettem a bátorságot, hogy egyrészt jó barátnő, másrészt éreztem, hogy ő is hasonlóan gondolhat rám. Voltak bizonyos jelek, gesztusok, meg szavak, amiből ezt vontam le.

Leleveleztük, végül magától megoldódott az egész, mert ő talált egy pasit, leköltözött vidékre, és azóta családja van. Évente egyszer-kétszer írunk egymásnak, de ennyi. Valami megmaradt, de a lényeg elmúlt. Hogy képes lettem volna-e továbblépni vele akkor? Nem tudom. De neked a válasz: nem lehet megoldani, ez egy megmagyarázhatatlan dolog és az emberi szimpátia egy rejtélyes oldalával függ össze, és azzal, hogy túlléptetek egy határon, ami se nem jó, se nem rossz – csak megoldhatatlan. Akkor vált bizonyossá számomra, mit érzek iránta, amikor napi szinten olyanokon töprengtem: - Vajon ő is gondol-e rám, hiányzom-e neki, ha nem vagyok vele, miért nem hív? – ilyen gondolatok. Olyan akartam lenni, mint ő. Határozott, magabiztos és vagány nő. 8 évvel fiatalabb voltam nála és talán a bölcsessége és világlátása fogott meg benne, nem tudom. Felnéztem rá. Akkor nekem volt barátom, mégis többet kaptam akkor tőle, ha csak beszélgettünk valahol. És ma sem múlt el belőlem nyomtalanul. Az emberi vonzalom nem egy megmagyarázható és reálisan kezelhető dolog, nagyon komplex, sok mindenből tevődik össze, ez biztasson, hogy nem vagy bolond.

Pár hete eszembe jutott vezetés közben, milyen jól éreztem magam vele, mennyit hülyéskedtünk, és majdnem megtoltam egy másik kocsit : ) Nincs véleményem a leszbikusokról, nem tartozom közéjük, de minek felcímkézni mindent? Miért ne lehetne egy köztes meghatározás? Ebben a helyzetben senki nem hibás, ne is keresd, magadban se – egyszerűen az emberi érzelmi berendezkedés egy nagyon bonyolult mechanizmus. Valaki elnyomja, valakiből az alkohol hozza felszínre, valakinél egyáltalán nincs, ők a szerencsésebbek. Remélem, segítettem, ha nem is biztató irányba, de a választás a tied: felejtés vagy vissza barátba, ha képes vagy rá.

 
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr116773119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyugatnepe.blogter.hu 2014.10.10. 08:19:44

a mai világban, az emberek már nem mindig a természetes irányba indulnak el a párkeresés terén.. ezek visszavezethetők személyiségekből fakadó társadalni reakciókra.. a boldogtalanság kiút keresése a férfiak elidegenése az érzelmejtől
süti beállítások módosítása