Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves blog! Most, hogy van egy kis időm és lelkierőm, leírom nektek a dilemmámat. Évekig együtt voltam egy férfival. Neki volt már egy gyereke, olykor vele élt. Engem nem zavart, elfogadtam, kedveltem is. Tavaly, év elején szakítottunk. Azt mondta, nem tudja tovább velem folytatni, ahogy ő fogalmazott: úgy érzi, a kettőnk dolgában ennyi volt. Szerencsére nem éltünk együtt, ő szerette volna, én azért nem, mert a gyereknek, amikor nála volt, nem biztos, hogy jó az, ha egy másik nőt lát apával. És engem is ugyanez zavart volna – nem tartozom ide.

Szóval, elváltak útjaink. Én akkor teljesen le is zártam őt. Lehet, hogy kibékült az élettársával, lehet, hogy más nőt kerített, lehet, hogy egyedül van, erre van is hajlama, szeret bezárkózni. Aztán pár hete felhívott, hogy nem lenne-e kedvem meglátogatni? Csak így. A szakítás utáni első kommunikáció ez volt… Én a szakítás után az ösztöneimre hallgattam, sokat kezdtem törődni a külsőmmel – ugye, a női lépcsőfokok ilyenkor, mert biztos bennünk volt a hiba. Munkahelyet váltottam, éltem az életem, volt egy kapcsolatom is, de nem tartott sokáig. Nem voltak nagy elvárásaim, egyszerűen nem is éreztem jól magam mellette. Végül találkoztam az exemmel. Sok kellemes emlék támadt fel bennem. A lényeg, hogy baráti kapcsolatot akar velem ápolni, mert nem sok barátja maradt. És én meg is értem, de: szerintem exből nem lehet barát, mert ahol egyszer tűz volt, akkor megint feltámadhat. Ez a barátság-dolog a részéről csak közeledés, vagy komolyan gondolja, hogy lehet még valami? Ha már egyszer lezártam, nekem kéne erősebbnek lenni, és nem újrakezdeni?