Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sokat olvasni és hallani arról, hogy a társkereső ember csak egy ’normális’ kapcsolatra vágyik. De mi is az? Létezik olyan egyáltalán? Ha igen, hol? Nincs olyan, hogy normális kapcsolat, ahogy a társadalomban sincsenek valós, fix szerepek, csak ideák. Ez is csak a fejekben van. Az lenne az ideális, hogy a pasi egyetemre megy, jó melója lesz, szépen keres, 35 évesen vezető főmérnök, sebész, ügyvéd, vagy Isten tudja mi, van ház, kocsi, nyaraló, család, minden. Boldogság. Ehelyett a valóság az, hogy mielőtt családalapításba vághatna, kirúgják a munkahelyéről, mert találtak egy gyorsabbat, jobbat és fiatalabbat helyette.

Ő meg hazakullog, és feladja a terveit. Másik verzió, hogy agyondolgozza magát, nincs idő családozni, elég gond az a pár alkalmi kapcsolat is, inni kezd, és májzsugorban meghal 60 évesen. Vagy: szerény család, kevés boldogság, sok veszekedés, szeretőtartás. Ez a valós átlagállapot, nem pedig a kitalált vágyképek és a társadalmi elvárások, ami mind fikció és csak megkeseríti az életed, ha meg akarsz felelni neki. Ritkán látni az elvárások beigazolódását és működését, hogy jólét, bőség, ideális párkapcsolat, nagy, boldog család. Ezt kéne megérteni. Bírom, amikor egy ember olyasmit képes követelni a másikon, amiben sosem volt része.

Készülj fel rá, hogy az életed nem feltétlenül úgy fog alakulni, ahogy elképzelted, a legritkább esetekben alakul úgy, és vagy a szerencse, vagy a szülők pénztárcája egyengetik az utad. Erre jön még rá pár magánéleti csalódás: Megcsaltak? – volt benne részem. Kidobtak? – abban is. Túléltem. Hamisan vádoltak? Túléltem. A párom a haverokat választotta és nagyon gorombán elzavart, csak mert szólni mertem, hogy ne igyon minden harmadik nap velük, talán keressen valami munkát. És nem követelve vagy parancsolva adtam elő, hanem ajánlás jelleggel. És persze ki lett a rohadék, aki pofázik??

Hitelesen önmagad lenni… Nem egyszerű önmagad lenni egy olyan világban, ahol szinte mindenki valaki más akar lenni. Minden nap több ezer kép és hang vesz körbe és hív, hogy találjuk meg a saját identitásunkat egy adott termékben, egy adott szolgáltatásban, életérzésben, stb. Gyakran a barátok és kollégák is azt akarják, hogy mi is legyünk az ő verziójuk. Ezért nem meglepő, hogy olyan sokan mennek keresztül az identitás krízis sok különböző formáján. Néha ez valakinek az élete végéig tart. Ezért, ahhoz hogy békében tudjunk lenni, tudjunk igazán szeretni, és a tartós boldogság elérhető legyen, meg kell ismernünk a valódi énünket. Amikor rájössz, hogy a másik is csak ember, valahol ott kezdenek el romlani a dolgok és megdől egy illúzió. Azt nevelték belénk - mi meg folytatjuk a párkapcsolataink során – hogy a nyugtalan és elégedetlen ember a normális ember. És ha összetörsz, ki kapar össze? A pszichiáternek csak annyi a feladata, hogy úgy-ahogy összerakjon, hogy visszailleszthető legyél a társadalomba, újra rendes adófizető és fogyasztó lehess. Az első lépés egy normális kapcsolat felé, ha már önmagadban is boldog tudsz lenni, nem a másiktól várod, hogy azt meghozza. Az csak egy újabb függés, és újabb csalódás. És ha találsz egy magadhoz hasonlót, aki szintén nem rád akaszkodni akar és nem tőled várja a Mindent, akkor lehet beszélni normális és kiegyensúlyozott kapcsolatról.

Állandóan lesen lenni, mikor hibázik a másik és egyenesen várni a veszekedés pillanatait, várni a helyzetet, az beteges. Van ilyen kapcsolat, elég sok. Mert az emberek már csak akkor éreznek valamit a másik iránt, ha gyűlölheti, megtépheti, mert az ingerküszöb annyira fent van már, hogy a finomabb érzelmek már hatástalanok, egyszerűen nem működnek már, csak az erős impulzusok. Egy kapcsolat tényleg nem működhet anélkül, hogy valaki alább ne adná? Az életünknek többről kéne szólnia, mint rossz döntések sorozatáról, vagy a másokhoz alkalmazkodásról, haszonszerzésről. Milyen lehet önmagunkat megélni és nem a másikat?