Ha megcsalnak és megtudod, nyilván kirakod a pasi szűrét. De mi van, ha nem tudod meg? Lehet, hogy néhány korábbi pasid nem is hűséges volt, csupán ügyes. Téged meghatnának egy visszakúszni kívánó pasi könnyei?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ahogy olvasgatom az írásokat, arra gondolok, hogy néhány posztolót simán össze lehetne hozni egymással, mert amit az egyik keres, azt adná épp a másik. Tudom, hogy nem csak ennyin múlik, mert ott van még a személyes kisugárzás, ami vagy tetszik, vagy nem, meg ott a Kémia. A szimpátiát nem lehet írásban egyeztetni, emiatt bonyolult ez az egész keresgélés. Nem csak az igényeknek, hanem egy sor megfoghatatlan tényezőnek kell egybeesnie, hogy két ember valóban egymáséi legyen.
Ez biztos sok embernek nem fog tetszeni, de én úgy vagyok vele, ha engem egyszer elhagynak/megcsalnak, onnantól az illető nem létezik számomra. Tiltom mindenhonnan, a számát is törlöm és teljesen elfelejtem őt, akármi is volt előtte, mintha sose lett volna közöm hozzá. Ezzel kicsit a megcsorbult büszkeségemet is védeni próbálom, minek tagadnám? Ki szeret csalódni? Persze érettebben is lehetne kezelni, de nekem egyelőre nem megy. Ha megcsal, és megtudom, vége – de ha nem tudom meg? Akkor nem tudom meg. Lehet, hogy néhány pasim nem is hűséges volt, csupán ügyes.
36 leszek májusban, nő vagyok, (talán már rájöttetek) és a volt barátomról írnék, aki úgy járt, ahogy az előbb körvonalaztam: megcsalt, megtudtam, meghalt számomra. Elég nevetséges volt, amikor úgy próbált könnyíteni a lelkiismeretén, hogy sírva fakadt nekem a telefonba, hogy ennyi miatt képes vagyok felrúgni egy majdnem 1 éves kapcsolatot. Nem bocsánat kérés, vagy megbánás – hanem behoz egy hülye vádat. Tipikus férfi-megoldás, ezt a felfogást sosem fogom megérteni. Biztos megvan ugyanez nőben is, nem tudom. Sok vesztenivalóm volt, mert rengeteg közös élményünk volt a megismerkedésünk elejéből, sok közös barát, stb.. Azóta nem fogadom a hívásait, de az e-mail-jeit elolvasom, ha nem is válaszolok rájuk: folyamatos vád és hibáztatás, de már nyomokban megjelent a bűnbánat is.
Most Titeket kérdezlek: valóban szélsőséges ez a nézetem és túlreagálom? Meg kéne bocsátani annak, aki megcsalt?
