„Vallatni nincs jogom (talán ha értenék ahhoz, hogy hogyan tudnám ezt ügyesen csinálni, de nem értek)” – Posztolónknak gyanús, hogy a pasi nem hívja fel magához, a fogorvossal gyanús viszonyt ápol és női kabalákat hord a zsebében. Ha úgy véled, a pasi rosszul hazudik, még mondhat igazat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Én is hozzáadnék egy sztorit a gyűjteményhez. Két hónapja ismerek egy férfit, 28 éves, én 36 vagyok. Úgy veszem, hogy együtt vagyunk, mindazok ellenére, amiket néha művel. Amikor még csak ismerkedtünk, kihagytam miatta mást, de nagyon nyomult, és ő sem volt semleges számomra. Viszonylag gyorsan össze is jöttünk. Néha az az érzésem, füllent egy-két dologban, ha belenézek a szemébe, (azt mondják, aki hazudik, az nem állja a hosszú pillantást, vagy fel, vagy le néz, ezt a hozzáértők tudják) ő is rezzenéstelenül belenéz a szemembe, vagy jól képzett, és tudja, hogyan kell ezt, vagy igazat mond, de azt meg nehéz elhinnem.
Múlt szerdán azt mondta, hogy nem tudunk találkozni, mert fogorvoshoz megy és ez valamiért egész napos program. Pénteken kérdezem, milyen volt a fogorvosnál? 3 másodpercig az a benyomásom támad, hogy értetlen, nem tudja miről beszélek, aztán kapcsol, és azt mondja, „ja, végül is nem mentem”. Azért egy fogorvoshoz szerintem be kell jelentkezni, meg ilyenek, azt nem lehet csak úgy lemondani, mint egy taxit.
Amikor a telefonján mutogat party-képeket sok fotón látszik nőkkel, és ők természetesen mind csak barátok... Azt is nehéz elhinnem, amikor egy koncertre egyedül kíván menni, mert ez egy „meghitt dolog lesz”. Bár ez is lehet igaz, de koncertre azért nem egyedül jár az ember. Ha csalódnék benne, nagyon rosszul érezném magam. Még álmomban is kísért a dolog, hogy esetleg van valaki, vagy valakik, más, mások. Próbálom kiépíteni felé a bizalmat, de nem könnyíti meg a dolgomat. Nálam találkozunk, én még nem vetettem fel, hogy miért nem hív el magához. Egyszer elővett a zsebéből egy nem férfihoz illő tárgyat (most mindegy, mit, ez egy ékszer) azt mondja, az övé, szerencsét hoz, habár női. Remélem, ez csak egy korszak a kapcsolatunk kezdetén, amin majd túlteszem magam, és kiderül, aminek ki kell és én megkönnyebbülök. De vallatni nincs jogom (talán ha értenék ahhoz, hogy hogyan tudnám ezt ügyesen csinálni, de nem értek). Szeretnék egyszerűen CSAK boldog lenni vele. Sokkal jobb lenne nem ezeken törni a fejem, de aki már sokat csalódott, mindenre fel van készülve, és egy kis ok miatt – még ha alaptalan is - automatikusan előjön a gyanakvás.
