Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Vannak kérdések, amikre egy úriember nem keres választ, pl. miért hord miniszoknyát egy csaj februárban, 6 fokban, vagy miért használ egy másik jelölt férfi parfümöt (abból is sokat) még azután is, hogy szólunk neki? Ezeket a nem annyira szélsőséges példákat a korábbi találkozóim, esetleg partnereim kapcsán hoztam fel, amikor is én, az úriember, ezeket nem tette szóvá, pedig tehette volna. Persze, voltak még nehezebb esetek is, de hallgattam. Vagy túl béketűrő vagyok, vagy lúzer, döntsétek el. 42 éves vagyok és egy 38 éves nővel levelezek egy ideje, de bármit mondok, őt az nem érdekli, vagy éppen kifogásol valamit, vagy épp megsértődik, és akkor 3 napig nem felel. Ezzel talán azt üzeni, szálljak magamba és értékeljem át nézeteimet.

Csökkentett módban magyarázom neki, ami engem érdekel, óvatosan tapogatózva. Bejelöltük egymást, és már akkor sem tudtam mit gondolni egy olyan nőről, akinek a profilképe egy Nagy-Magyarország térkép volt egy ideig, amúgy egész vállalható arca van. Tehát vannak kérdések, amikre nem igazán akarjuk tudni a választ, pedig a boldogulásunk érdekében muszáj feltennünk őket. Korábban már felvetettem egyszer, hogy találkozzunk személyesen, de ő azt lemondta, és ezekkel a húzásaival az én kedvem is egyre csak elveszi. Ő leírja, milyen zenét szeret és hova szokott járni, ha nekem az nem tetszik, akkor rögtön azt mondja, hogy milyen kényes az ízlésem és mennyire középszerű vagyok. Amit még utálok egy levelezés során az az „aham...” - szereti is használni. Ilyenkor egy pár kérdés előreugrik bennem: „mire gondol a másik fél? Nem hiszi el, amit írtam? Vagy megint unalmas vagyok? Rosszat mondtam?”

Annyira nem szorulok rá. Fiatalos vagyok, bár azt nem mondom, hogy a dohányboltban elkérik a személyimet, de - többed mások szerint - egy tízest nyugodtan letagadhatok. Szerintetek találkozzak vele, vagy ezekből vonjam le a tanulságot és ne tegyek magammal még rosszabbat? Azt fontolgatom, hogy egy beszélgetésben nincs semmi, találkozom vele, és majd a személyes benyomás dönt. Mindketten más városban élünk, de egy vonatjegyet bevállalok azért, hogy adhassak magamnak egy igen/nem választ.