„Ő jött oda hozzám, először azt hittem, ittas, de csak fáradt volt. Reggelig beszélgettünk és úgy láttam, mellettem felélénkült” - az emberek 90%-ban az ilyen bénázások miatt nem jönnek össze, noha minden feltétel adott. A férfi vagy a nő dolga nyíltan rákérdezni, hogy most mi legyen? Bemutatkozik egy erdélyi legény, aki igen kemény diónak bizonyul.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ez a sztori lassan már 2 éve húzódik, csak keringőzünk, és úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett, de egyszerre az a benyomásom is, hogy mindkettőnk gyávasága miatt alakult így ez az egész. 32 éves nő vagyok, az illető pedig a 28-at töltötte be, alig két hete - és ide jöhetne máris az én hülyeségem, ugyanis a Közösségi jelezte nekem szépen, de én nem köszöntöttem fel, nem írtam neki semmit. Gondoltam, ha ő nem volt képes se Karácsonykor, se Újévkor küldeni nekem egy bármilyen üzenetet, akkor én minek strapáljam magam, köszöntgesse most is más.
Ez gyerekes volt, mert egyéb ünnepek alkalmával én is küldhettem volna neki valamit, de úgy gondoltam, ha egy pasi keresi az alkalmat, az ünnepi dátumok megfelelőek. Szóval, egy nyáron ismertem meg őt, mindegy, milyen körülmények között, nem írom le, mert beazonosítható az esemény. Ő jött oda hozzám, először azt hittem, ittas, de csak fáradt volt. Reggelig beszélgettünk és úgy láttam, mellettem felélénkült. Viccből magázódunk néha, de már meguntam, mert a viccen túl ez is távolságtartásról szól, többnyire tegeződünk, ha nagy ritkán üzenetet váltunk. Akkor még ő is foglalt volt, meg én is - ma már én nem, ezt tudja is. Személyesen legutóbb októberben találkoztunk, ő hívott, és az egész napot együtt töltöttük. Elmondta, hogy most nincs senki az életében. Ő elég forró fejű, gyakran saját magát felhúzza, míg egy olyan témáról beszél, ami bosszantja – ez egy kicsit tetszik is nekem benne, volt nekem is egy ilyen korszakom. Néha úgy érzem, hogy csak barátot lát bennem, néha ellenkezőleg, amikor elejt olyan mondatokat, amiket talán viccnek szán, de mégis szexközpontúak.
Ő erdélyi származású, ami megint az egyik gyengém, ötször jártam kint és imádok mindent, ami Erdély, a tájat és az embereket.
Sokat gondolok rá. De azt is vallom, hogy sok ember 90%-ban ilyen bénázások miatt nem jön össze, miközben simán összejöhetnének. Az én dolgom lenne most nyíltan rákérdezni, hogy „figyelj, bejövök neked? Ha igen, miért nem jelzed? Olyasmivel, ami nem vicc, nem poén, nem mellébeszélés, hanem egyenes beszéd?”
