Posztolónkat alaposan megtáncoltatta egy fura csaj. Hirtelen rendeli magához semmiségek miatt, bőven késik, és közben végig a telefonján lóg. Amikor e-mailt küld, olyan, mintha eltévedt körleveleket lődözne szét egy megkergült marketinges. Amikor meggyőződött róla, hogy a pasi ugráltatható, kilép az egészből. Ezeket a nőket büntetni kéne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Volt egy fura esetem a közelmúltban, amit nem tudok egyedül megérteni! Nem írom le az egészet, csak a lényeget belőle: az első randi után, úgymond szerelmet vall, hogy ő még ilyen rendes fiúval nem is találkozott és mennyire jó bennem ez+az. Találkozunk párszor, dumálunk. Aztán 2 hétig semmi, nem ad hírt magáról, nem keres, egy sms-t küldtem neki, amire nem felelt. No, aztán küld egy mélt, de úgy, mintha hosszan beszélgettünk volna, és nem ékelődött volna közé kb. 2 hét. Azt mondta, sok mindent megváltoztattam benne pozitív értelemben. És ne haragudjak, de sok a dolga. És senkitől nem kapott még soha ennyi jót, mint amit tőlem - azalatt a néhány nap alatt.
Valahogy nem értettem miről beszél, nem nekem szól, olyan volt, mint egy félrement marketing körlevél, csak a „Tisztelt Leendő Ügyfelünk!” hiányzott a fejlécből : D Mintha nem tudná, mit írna, illetve kinek. Nem részletezte, mit változtattam meg benne olyan nagyon. De tettekkel nem támasztotta alá, bármi is volt. Találkozzunk – írja hirtelen, de este 9-kor. Miért akkor? – kérdezem. Mert előtte találkozik egy barátnőjével és addigra végez. És nem lehetne megcserélni a két időpontot, mert én este 9-kor, ráadásul hétköznap nem szoktam eljárni. Azt mondta, nem, mert az a barátnőnek nem jó. Nem vitatkoztam. Megjelentem a kijelölt helyen. 20 percet késik. Hívom, ki van kapcsolva. Már éppen venném a kabátom, amikor befut és semmi bocsi, leül. Kérdi, van-e cigim? Van. Egész este tőlem kért, majd amikor elfogyott a fél doboz, ami véletlenül nálam maradt, megjegyzi jó hangosan, hogy „mi van, te fél doboz cigivel jársz szórakozni?” – Igen, mondom, nekem elég lett volna, leszámítva a lejmolókat – erre dühös lett, hogy milyen bunker vagyok. Aztán túllép rajta és azt kérdi, hogy én kedvelem-e? és biztos nem, de, mondom: de. Aztán pár nap múlva hirtelen felhívott, hogy azonnal találkozzunk, de dolgoztam. Ezt még egyszer eljátszotta később, akkor épp nem dolgoztam. A megbeszélt helyen nem volt, hívtam, kinyomott, majd küldött egy sms-t, hogy már nem ott van, hanem másutt. Úgy indultam el felé, hogy ha odaérek, leüvöltöm a fejét, persze nem tettem. Úgy negyedórát voltunk együtt, emiatt ugratott, ez volt a fontos. Közben a telefonján lógott végig, el nem engedte.... Legközelebb, amikor írt, már azt mondta, ne találkozzunk.
Mi történt? Amikor meggyőződött róla, hogy ugráltatható vagyok, kilép az életemből – ez milyen már? Mit keresett a kis lelke? Ezeket a nőket büntetni kéne. Bipoláris zavaros HP, ez a véleményem utólag. Kikényszerít belőlem egy reakciót, majd nyugtázza és lelép...