„Azt is szeretném tudni, hogy ez a más már akkor megvolt, amikor még együtt voltunk. Szerintem ennyi jár” – azt gondolnánk, hogy egy nőnek eszébe nem jutna olyan, hogy évfordulón lépjen le, pedig Posztolónkkal pontosan ez történt. Bár találkozgat más lányokkal, de az exet képtelen kiverni a fejéből. Ma megtudhatod, hol az ideális szakító helyszín.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az első találkozón mindenki többnek mutatja magát, mint ami, mert senki sem azzal nyit, hogy ennek az egésznek nincs sok értelme, a szerelem elmúlik, hülyeség az egész. Persze, sokak szerint ez a való, de a való ez esetben nem idevaló: ) Igyekszünk azt a benyomást kelteni, hogy mi vagyunk a főnyeremény, mindemellett szerénynek is lenni. Tegyük fel, nyert ügyünk van. Mi történik ezután? Ha a szex unalmassá válik, már nem alakul át a kapcsolat más minőséggé, inkább a felek szétválnak és keresnek mást, abban bízva, hogy az majd örökre szól. Volt egy lány, akit nagyon szerettem, de két év múlva, pont az évfordulónkon szakított velem.
Állítása szerint kiszeretett belőlem. És abban bízik, másból talán nem fog. Mindenben passzoltunk, ő mégis faképnél hagyott. Nem tudtam elfelejteni. Szeretni valakit, aki nem viszonozza pedig elég mazó-dolog. Ma is, egyszerre várom, hogy hívjon és kívánom, hogy ne hívjon. És ő nem is keres, egyáltalán. Hiábavaló taktikázás részemről, hogy azon töröm a fejem, miként szerezhetném vissza és zavar, hogy nem tudok róla semmit (letiltott) ebből következik, hogy van más. Azt is szeretném tudni, hogy ez a más már akkor megvolt, amikor még együtt voltunk, vagy csak utána. Szerintem ennyi jár.
Amikor szakítottunk, elhívott sétálni a rakpartra, ideális szakító helyszín... Elmondta, hazakísért (nem tudom, miért, talán azért, nehogy a busz alá ugorjak?) aztán arcon csókolt, búcsúzós-hivatalos volt, amit inkább ne tett volna. Végül is úgy váltunk el, hogy majd beszélünk. De utána se egy sms, se semmi. Ő engem lezárt. És jöjjek rá magamtól, hogy mi van, fogadjam el.
Én igazából nem szeretném felhívni, főleg ezek után, mert miért? Mit akarok tőle? Találkozom másokkal, eddig 3 hölggyel, ebből egy alakul talán, de a hölgy nem túl lelkes, harapófogóval kell kihúzni belőle a szavakat, közös téma alig van, mégis ő szorgalmazza a következő találkozót. Nyitott vagyok, esélyt adok. Először, hogy oldjam a feszültséget, sétát javasoltam. De amíg folyton a múltra gondolok, senki nem fog megfelelni. Nem hasonlítom az exem máshoz, csak automatikusan egy hiány jelent meg bennem. Ez egy darabig így is marad, úgy érzem. Ha szeretne látni, akkor ír, és láthat.
Én abban hiszek, hogy az egymással passzoló párok sosem találkoznak, mert állandóan egymásra fognak várni.
