„Nagyon sok perverz megtalált, és amikor azt írtam nekik, hogy csak beszélgetni vagyok itt, akkor minden voltam, aztán beletanultam és már az elején megírtam, hogy nem, nincs kinky” – újra a régi lemez: a sorozatos sikertelenség után a magányos nő belekapaszkodik abba a lehetőségbe, amit legalább már ismer, de amibe nem kéne. Megjelenik a színen a férfi, akivel annak idején nem jött össze, érthető okokból. Megváltozhat egy rossz fiú?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokáig úgy éltem, hogy senkitől nem várhatok segítséget, se tanácsot, ne bosszantsam az embereket kicsi magánügyekkel, gondoltam, mert senki nem kíváncsi rám, nem fog segíteni, magától főleg nem, mindenkinek meg van a maga baja. Mindenki törődjön a maga dolgával... Amikor aktívabban társkeresőztem, az maradt meg bennem, hogy az egész egy húspiac, ahol ha nem a legszebb formádat hozod, nem vetítesz, és a hiányosságaidat nem feded el, esélyed sincs. És ezt így el is fogadtam. Ennek megfelelően befordultam, mert azt láttam, hogy sokan mások is befelé fordulnak, és valójában az emberek fele pszichológiai roncs - egy darabig képes leplezni, de a tény tény marad.
Utána csak az van a fejemben, hogy miért nem keresett még? Hívjam fel és mondjam neki, hogy nagyon jól éreztem magam és alig várom a következő találkozást, és bízzak benne, hogy akkor ő is felenged majd és onnantól kezdve őszinték leszünk? Látom, amikor nem úgy néznek rám, mint nőre. Nagyon sok perverz megtalált, és amikor azt írtam nekik, hogy csak beszélgetni vagyok itt, akkor minden voltam, aztán beletanultam és már az elején megírtam, hogy nem, nincs kinky. 29 éves vagyok, néha nem tudom, mi dolgom a földön, nem találom a helyem – de ez egy másik történet. Másfél éve egyedül vagyok, a korábbi kapcsolatom nem éppen szép véget ért, és nem is találtam mást. Aztán felbukkant egy nagyon régi ismerősöm, aki korábban olyan erőteljesen nyomult rám, hogy pont azzal ijesztett el. Volt, hogy az ismerősök szerelték le, sms-ekkel bombázott, ilyesmi.
Én érzékenyebb vagyok az átlagnál, nehezen nyílok meg és képes vagyok sokáig agyalni egy-egy helyzeten, hibást keresni, végül magamban meg is találni. Nekem nem volt felhőtlen a viszonyom az apámmal, ez is kihat az életemre, korán elhagyott minket, aztán néhány éve újra felvette velünk a kapcsolatot, de érthetetlen módszert választott a családegyesítésre, mert folyton csak kritikákat kapok tőle, megértés, biztatás helyett: „Lassan szülnöd kéne, mert fiatalabb nem leszel” - meg szerencsétlen vagyok, meg betegeskedő vagyok, ilyesmiket. És ilyen apa nem kell. Régen azt mondták, hogy apádat és anyádat tiszteld, és ez abban a korban igaz is volt, mert akkor még tiszteletre méltóak voltak, ma sűrűn előfordul, hogy az anya iszákos, az apa meg felpróbál mindenkit, aki szembe jön, így nehéz őket tisztelni, nem is szabad. Az apám ezért lépett le, mert nem akart családozni, minek is, amikor annyi nő várja a világban. Ha a család egysége megbomlik, sok minden megbomlik.
Szóval előkerült az előbb említett férfi. Korábban főleg a rámenőssége ijesztett el. Elküldtem, erősebben, mint szerettem volna. Mondtam neki akkor, hogy maradjunk barátok, de nem kívánt az lenni. Más akadályok is voltak, én egyszerűen éltem, ő nem, olyan körökben mozgott, ahol elvárás az állandó szuper nő, én pedig más kategória voltam. Utána sokat gondoltam rá. Lassan múlt el az emléke. És felhívott. Nem akart találkozni kifejezetten, csak érdeklődött, hogy mi van velem. Találkozzak vele? Lehet, hogy megváltozott? Vagy nekem kéne inkább megváltoznom?
