Szeretem őt is, és a lányát is

2015. szeptember 01. 07:46 - csajokespasik

„Én nem tudok jelenleg olyan anyagi biztonságot nyújtani, ami megfelelő lenne egy család eltartására, de szeretném” - az egy gyerekes anyuka csak hülyítette Levélírónkat, aki teljesen belehabarodott, mert azt hitte, a harmincas anyáknál a hercegnősködés korszaka már lezárult, normálisak és hálásak.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! 34 éves férfi vagyok. Megismertem a Csajokespasik-on egy nagyon aranyos nőt. 30 éves és van egy lánya. A levelezés alatt és után a beszélgetéseinkben sokszor esett szó a szexről és arról, hogy ki, mit szeret az ágyban, és természetesen ártatlan témákról is. Aztán találkoztunk. Szokatlanul jó volt. Végül, hamar össze is jöttünk és nála történt meg, aminek meg kellett. Sokat jártam hozzájuk, a csonka család részének éreztem magam. A gyerek apja otthagyta őket. És azt hittem, betölthetem valamelyest a szerepét, vagy legalább enyhíthetem a hiányát. Szeretem őt is, és a lányát is.

Minden rendben ment. Aztán pár hónap után kaptam tőle egy olyan levelet, amit nem tudtam miként értelmezni, röviden arról szólt – mondjuk nem volt túl hosszú, se magyarázkodó – hogy, szimpatikus vagyok meg minden, jól elvoltunk eddig, de nem akar semmi komoly dolgot. És ne találkozzunk...

Tehát eddig csak szórakozott velem? Mit akar az ő helyzetében? Én elfogadtam. Engem akkor eddig egy bizonyos szinten kezelt, csak játszott velem, élvezte, hogy figyelek rá, törődök vele. Ezek után nem értem, mi történt vele. Elzárkózik. Sok szerelmes összebújás után úgy éreztem, van köztünk valami.

Gyanakszom egy dologra: visszajött a gyerek apja. Onnan tudom, hogy ha így lenne, visszafogadná, h. egyszer a nő elszólta magát, hogy „bánhatja, hogy elhagyott minket”. Én nem tudok jelenleg olyan anyagi biztonságot nyújtani, ami megfelelő lenne egy család eltartására, de szeretném, megtennék mindent ez ügyben. De esélyt sem ad.

Aztán azt írta később: hogy bocs, nem gondolkozott, csak hirtelen így írta le, és bántónak hathat és félreérthetőnek. Bántónak hatott, de félreérthetőnek nem...

Akkor csak jól estem neki, éreztettem vele egy kicsit, amit mostanában nem kap meg sűrűn, aztán szevasz...

- mit csináljak? Hívogassam, próbálkozzak, várjak vagy felejtsem el?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr97749950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása