„ Ha nem használom ki egy kedves nő nagylelkűségét, más teszi meg, de a férjével egyhamar nem fog romantikázni.” - a szerető szerep egyszerre kényelmes és kényelmetlen, hiszen ott az örökös titkolózás és a lebukás veszélye. Ez a viszony már másfél éve tart, és Posztolónk még mindig nem látja, hova vezet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy házasságba harmadikként belépni már önmagában rejt némi kockázatot, könnyen megsérülhet több ember is. Lelkileg és fizikailag egyaránt. Ám az ár, amit ezért fizetni kell, még mindig nem olyan nagy, mint az érte kapott élvezet. A férjes asszonyok remek szeretők. Szenvedéllyel vetik magukat a kapcsolatba, érdek nélkül szeretnek és nem ismernek tabukat. A házasélet sivárságáért, unalmáért kárpótolják magukat, újraélik a szerelmet, amit már nagyon rég éreztek. Hiszen a biztonság és a biztos jólét reményében mentek férjhez, de asszonyi életük ezzel még nem ért véget. Milyen asszony lenne az, aki sosem gondol szerelemre?
Ő próbálkozott nálam, én nem ellenkeztem. Lassan, finoman, megfontoltan. Harmincas évei vége felé járva, és elég jól karban tartva, nem volt nehéz elérnie, hogy beleszeressek. A férj hiába jóképű, és a család jómódú, valami hiányzik, rádöbbent, hogy ez kevés. Hiába nyugtatgatta magát azzal a gondolattal, hogy majd elmúlik benne a vágy, csak ki kell várni,... csak teltek az évek, de nem múlt el, idővel egyre jobban ráégett a feleség szerep. Nem bántották egymást, a békés egymás mellett élés szabályait nem rúgták fel, de egy ilyen bővérű asszonynak, egy ilyen sugárzóan erotikus nőnek hiányzik a meg nem élt szerelem. A legjobb színésznő is hibázik egyszer, talán azért kellek neki, hogy megújuljon a szerepében, gondoltam.
A tinédzserkorban megtapasztalt szerelem nem az igazi, csupán tapogatódzás a szerelem ösvényén, az igazi szenvedélyhez két felnőtt ember kell. És hogy a szerelem mikor jön, az beláthatatlan, és többnyire nincs is időd gondolkodni, amikor bekövetkezik – csak meglepődni. Legkorábban a „beetetés időszakában” kéne észrevenni, hogy mibe csöppentünk, de a szerelem, ugye... nem az észérvekről szól.
A viszonyunknak lassan másfél éve, és most érkezett el annak az ideje, hogy végérvényesen döntésre jusson. Ígérte. Mire számíthatok? Lehet, hogy még visszabotorkál hozzá, ha már engem is elun? Most egy másik férfi vonzza, neki akarja odaadni magát. A férjét megunta, kiábrándult belőle, taszítják a szokásai, ő most hiába csinál bármit, visszájára sül el.
A női szexualitás másképp működik: mivel a férje már nem tudja minden nap meghódítani, csak egy új férfi képes újra felkorbácsolni a vágyait. Aztán lehet, hogy később belőlem fog kiábrándulni, látva emberi hibáim, ez a pillanat azonban még nem érkezett el. A kapcsolatát most semmiképp nem tudja megmenteni semmi. Ha nem használom ki egy kedves nő nagylelkűségét, más teszi meg, de a férjével egyhamar nem fog romantikázni. Tudom, és nem vagyok rá büszke.
Nekem mire jó ez a kapcsolat? Neki mire jó? Persze, hogy zavar a titkolózás és a bizonytalanság. Ő is, én is elkezdtük természetesnek venni ezt az egészet. De meddig csinálhatjuk?
