„Találkozott a gyerekeimmel, én is megismerhettem a családját. Eldöntöttük, hogy egyszerűen nem érjük be a havi 2-3 találkozással” - pozitív történetet kaptunk. Levélírónk csalódásra volt felkészülve, mégis a lehető legjobb esett meg vele. Nehéz a társkeresés külföldről, pláne két gyerekkel, de néha megtörténik az elképzelhetetlen.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Külföldön élő magyarként regisztráltam oldalatokon, miután több társkeresőn sem találtam meg a nekem való hölgyet. Előző kapcsolatom a regisztráció előtt másfél évvel végleg véget ért, előző párom is magyar anyanyelvű volt, akitől két kis gyerekem van. A kislányom most 6, a fiam 5 éves. Tavaly, augusztus közepén regisztráltam tehát az oldalatokon. Rögtön egy fél éves "gyémánt" előfizetéssel. Gondoltam, ennyi idő bőven elég lesz az újabb csalódások megéléséhez.
Egy héttel a regisztrációm után elég sok szétküldött bemutatkozó levéllel a hátam mögött egy tőlem idősebb, igen csinos hölgytől kaptam válaszlevelet. Mivel éppen házfelújításban voltam a nyári szabadságom alatt, kapcsolatunk kezdetben nagyon lassan indult. Megismerkedtünk, majd amikor feltártam előtte a helyzetemet a kicsikkel, meg azzal, hogy mindenképpen valaki olyat keresek, aki hosszútávon képes lenne hozzám költözni külföldre, csodával határos módon nem menekült el a hölgy, hanem kapcsolatunk tovább épült. Majd rövidre rá, szeptember közepén repülőre ültem, hogy egy életem, egy halálom, én bizony meglátogatom Magyarhonban a "Kedvesemet" hiszen a puding próbája az evés. A találkozó már a repülőtéren tökéletesen sikerült. Szerelem volt első látásra. Nem vagyok már rég tizenéves, sőt, huszonéves sem, de tudtam, most vagy soha.
Tavaly karácsonyig többször jártam Magyarországon és "Kedvesem" is eljött hozzám kétszer külföldre. Találkozott a gyerekeimmel, én is megismerhettem a családját. Eldöntöttük, hogy egyszerűen nem érjük be a havi 2-3 találkozással, valahogy meg kell oldjuk az állandó együttlétet. Ez számomra csak úgy volt lehetséges, hogy Ö kiköltözik hozzám. Amire hajlandó is volt. Kilépett jól fizető állásából, elrendezte függő ügyeit, és december 31.-én, az együtt töltött karácsony után, (Magyarországon) összepakoltunk két hatalmas bőröndöt, és az Újév hajnalát már együtt töltöttük nálam. Azóta együtt élünk és rettenetesen boldog vagyok, hogy egy magyarul, az anyanyelvemen beszélő élettársat sikerült találni. Így a gyerekeim is tudják gyakorolni az édesapjuk és a nagyszüleik nyelvét. Szeretnék hasonló sikereket kívánni minden társkeresőnek az oldalukon.
//István
37 éves Számítástechnikus
