„Összejött egy lánnyal, aki énekelt egy kétszemélyes zenekarban. Kiderült, hogy a zenekar másik részével él együtt” – három történet a hűségről és az önzőségről. Posztolónk nem szívesen engedné a párját csapatépítő tréningre, és annak sem örülne, ha az expasival dolgozna. Homokba dugni a fejet, vagy elkapni a hölgy grabancát és nem engedélyezni az elhajlást?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok, Kíváncsi vagyok az olvasók véleményére, hogy egy párkapcsolatban a férfi (én is az vagyok) részéről mi az, ami jogosan elvárható, és mi az, ami önző, egoista viselkedésnek számít. Ezt több, ismerőseimmel megtörtént példákon szeretném érzékeltetni. Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami még normális, és mi az, ami nem, a többség szerint.
Az egyik esetben egy barátom, aki akkor még házas volt, olyan munkahelyen dolgozik, ahol gyakran van több napos "csapatépítő" tréning. Elmondása szerint szinte kivétel nélkül minden alkalommal lerendezett akkor valakit, természetesen szintén házas vagy kapcsolatban lévő nőket.
Szerinte nemcsak ő, hanem szinte mindenki számára ez erről szól, meg is beszéli alkalmi partnerével az esemény előtt, hogy neki felesége, gyerekei vannak. Közben persze megszakadt a házassága, mert a végén szerelembe esett egy munkatársába. Van egy nő ismerősöm is, aki szintén ilyen helyen dolgozik, ő azt mondja, hogy soha eszébe nem jutna ilyenre elmenni, megoldja a távollétet. Egy másik hölgy elmegy ezekre, de szerinte semmi sincs az égvilágon, csak iszogatnak. Akkor most itt mi az igazság? Belegondolva a cég viselkedésébe, logikusan ez jó is a cégnek, hiszen az emberek az idővel szinte mindig kicsit beszürkülő kapcsolatokból ki tudnak szabadulni egy kicsit, ezért hálásak, vagy ha emiatt otthon valakinél válás lesz, mert kiderül, akkor sem a cégre haragszik, sőt a megváltozott anyagi helyzet miatt, még jobban függeni fog a cégtől. Tehát ha egy kapcsolatban lenne egy női partnerem, akkor például hogyan, mennyire toleráljam ezeket a dolgokat? Engedjem, ne engedjem? Azért ilyenkor ha iszogat az ember, elég hamar elvesztheti a gátlásait.
Egy másik barátom egy elvált nővel járt egy darabig, aki egy orvos mellett volt asszisztens. Kiderült, hogy a hölgy előzőleg azért vált el a férjétől, mert kalandba keveredett a nála jóval fiatalabb orvossal, sőt teherbe is esett tőle, de az akkor már orvos barátja unszolására elvetette. A válás után a volt férje a közelébe költözött, sőt olyan jó a viszonyuk, hogy még kulcsa is van a nőhöz, ki-be járkál mikor éppen úgy gondolja. Ezt nem tudta megemészteni a barátom, meg az is bökte a csőrét, hogy az orvossal is jó viszonyt ápolt a nő, azért pár percenként munka közben be- beesett random egy-egy pikírt megjegyzés. Sőt néha éjszakánként baráti társasággal (amiben az orvos és a nő is benne van) összejártak. A barátom nem orvos. Szerintetek ez normális, vagy csak a barátom féltékeny?
A harmadik történet egy elvált barátomról szól, ő összejött egy lánnyal, aki énekelt egy kétszemélyes zenekarban. Kiderült, hogy a zenekar másik részével él együtt, gyakorlatilag kapcsolatban. Persze 1-2 hónap után a lány átcuccolt a barátomhoz, de szerette volna a zenekari munkáját tovább folytatni. Közben kiderült, hogy már mikor együtt volt a barátommal, de még ott lakott a zenésztársánál, akkor azért történtek még kisebb félresiklások. A lány elmondása szerint azért, mert a barátom szerinte nem vette elég komolyan. Szerintem már ez is elég lett volna a kihátráláshoz, de a barátom még elnézte ezt, a kapcsolat legelején még ő sem volt teljesen makulátlan. Barátom szerette volna, ha keres másik munkát (amúgy sem volt nagy karrier, mert dolgoznia kellett a lánynak a zenekar mellett mindig), ami idővel meg is történt. A következő problémát köztük az okozta, hogy a barátom gyerekét folyamatosan ok nélkül marta, piszkálta, féltékeny volt rá, próbálta eltávolítani a barátomtól, pedig az első hónapokban szerinte ezzel nem volt gond. Közben folyamatosan ment a lány részéről az oltás, hogy ha nem jegyzi el, veszi feleségül a barátom, akkor nem akarja komolyan venni, őt már sokszor átvágták, kihasználták, stb., ami igaz is volt, de hogy kinek a hibájából, az már más kérdés, mert a lánynak volt 18 éves kora körül egy 3 éves kapcsolata, akit otthagyott egy másik fiú miatt (gyakorlatilag megcsalta), a másik fiú eljegyezte, ott is volt 3 éves kapcsolat, aztán az egyik barátnőjével összejött a lánynak, és dobta. Akkor jött össze a zenésztárssal, de ő nem igazán illett hozzá, negatívan értelmezve. A lány úgy gondolta, hogy ha a szépfiúk kihasználják, akkor egy nagyon csúnya kell neki, az hűséges marad. De aztán rájött, hogy 2-3 év után már nincs gusztusa hozzányúlni. Így jött képbe a barátom. Aki aztán eljegyezte, elvette a lányt. Annyit volt csak a feltétele, hogy a lány próbáljon emberségesen viszonyulni a fiához, amit a lány meg is ígért neki. És ez csak ígéret maradt. Mai napig megy az ellenségeskedés, mikor ott a gyerek, sőt a lány mivel már 30 felett van, napi szinten oltja a barátomat, hogy ideje gyereket vállalni. Ő még hezitál, de szerintem ez teljesen abszurd dolog lenne. Ráadásul nagyon sok mindent mesélt még a barátom, a lánynak nagyon sok hasonlóan betartott ígérete volt, gyakorlatilag egész mást csinál, mint amit mond, és ráadásul mindig mindenért mást hibáztat. Például volt egy szabad 3 napjuk, a lány kérésére elmentek valami videoklipbe szerepelni 2 napra, de a lánnyal megbeszélték, hogy csak közösen, a buli kedvéért. A harmadik napra más programot beszéltek meg. Közben a lány bevállalt egy harmadik napot is (gyakorlatilag hajnaltól késő éjszakáig), így a barátom hoppon maradt. Persze erről sem ő (a lány) tehetett, hiszen szerinte erőszakosan kérték tőle, hogy vállaljon be egy rá nem érő másik lány miatt még egy nap forgatást, erről ő nem tehet.
Szerintetek a fenti esetekben mi az, ami normális, mi az, ami nem?
Én például úgy gondolom, hogy nem szívesen engedném elmenni a páromat csapatépítő tréningre, én sem örülnék, ha az expasival dolgozna a párom, és az utolsó esetben én sürgősen kiraknám a lány szűrét. Szerintetek?
Vagy hogy ha már komoly kapcsolatban élnék, gyerekkel, akkor vajon mi elfogadható még? Érdemes az embernek homokba dugni néha a fejét hasonló esetekben? Vagy a férfi legyen férfi, és ne hagyja a nőt így elhajolni, vagy mindent engedjen meg neki? Hol a határ? Mi természetes, mi nem az? Hol férfi még a férfi, és hol önző és egoista?
Várom a véleményeket.
