„A férfi azzal szokott fenyegetőzni, hogy megöl, ha elhagyod, a nő meg azzal, hogy öngyilkos lesz, ha elhagyod” – kapcsolataink minőségét erősen befolyásolja a tudatalattink, és ehhez jön még a hormonok játéka. Néha egy jó nőnek is nehéz lehet a társtalálás, első sorban a saját maga által kialakított elváráshalmok miatt, egy normális férfiból pedig a sok csalódás és elutasítás gyárthat futóbolondot.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A múlthét szerdai poszt kapcsán küldenék egy rövid eszmefuttatást arról, hogy milyen eseménysorozatok vezethetnek egy zaklató személy kialakulásához. Kezdjük a kapcsolatokkal. Azon belül is a csalódások és csapások forrásával, az ezerszer megénekelt Szerelemmel. Mi a valódi szerelem? Létezik-e? Ez egy annyira összetett dolog, hogy azt is mondhatnánk, nincs olyan, vagy amit annak hiszünk, az egy tévedés, vagy nem azt hisszük annak, amit annak hiszünk. Elménk már a legelejétől kezdve programozva van, az iskolában belénk nevelik, hogy meg kell felelni, különben jön az egyes, kialakítják a „jó” és „rossz” viszonylagos fogalmait bennünk, így 18 évesen már tulajdonképp készre vagyunk programozva.
Innentől kezdve a legtöbb ember a fejében lévő programokat ütközteti a többiek fejében futó – többször eltérő – adatokkal és tapasztalatokkal. Az egyén minden áron megvédi az „igazát”, mert meggyőződése, hogy ő látja jól a dolgokat. A konfliktusok és súrlódások elkerülhetetlenek. Az Énünk nem csalódhat, annak mindig igaza van és ha valaki hibás, az mindig a másik, akivel nem jutottunk dűlőre. És ez életünk valamennyi területére vonatkozik, így a társkeresésre is. És a szerelemre is. Ha a férfi csalódott a nőben, vagy fordítva, akkor már van egy rossz program, ami befolyásolni fogja a jövőbeni próbálkozásokat. A bizalom meginog, durvább esetekben meg is szűnik.
Akkor beszélhetünk valódi szerelemről, amikor két előítéletmentes, nyílt ember találkozik. "És működik a kémia". Ahol nincs függés, se elvárás, se régi beidegződések. A többi csak ráadás. Ez a jelenség szinte csak a fiatalkorban, az első szerelmek környékén fordul elő. Később már okosodunk, a valódi harmonikus kapcsolat nehezen elérhető, csak a hormonok irányítanak. Mindenki szereti magát okosnak és átverhetetlennek hinni. A szerelem nem az okos és számító emberek műfaja. Szerintem.
A később kialakuló ragaszkodás és birtoklás szintén vehet neurotikus irányt: A férfi azzal szokott fenyegetőzni, hogy megöl, ha elhagyod, a nő meg azzal, hogy öngyilkos lesz, ha elhagyod.
Szóval, hogyan lesz egy aránylag normális valakiből netes futóbolond és zaklató? - A gyerekkor elmúltával felfedezzük, hogy vannak világi elvárások, és elég kemények, be kell tartanunk, ha boldogulni szeretnénk. Mik ezek az elvárások? Pl. ha nem vagy ilyen és ilyen kategóriájú nő, akkor nem is vagy jó nő igazán, ha nem ezt a ruhát hordod vagy azt a mobilt, akkor szintén nem vagy versenyképes. Olyan sok kapcsolat csúszik el ilyesmin. Ezek a multicégek programjai, és szépen beépítjük a fejünkbe az ott már meglévő elváráshalom mellé. Divatrobot lesz. Még a reményeink és az álmaink, az ideáljaink sem a sajátjaink – ez a megdöbbentő ebben a játékban. Ekkor még egy jó nőnél is nehéz a társtalálás, első sorban saját maga miatt. Sorozatosan utasítja vissza a jelentkezőket, akik nem feltétlenül fogadják jól a dolgot, pláne a huszadik ilyen alkalom után. Eltűnik a rugalmasság és megjelenik az ellenállás. A düh.
- A szex és a szerelem: néha különáll egymástól a kettő. A legtöbb férfi bárhova be tudja rakni minden érzelem nélkül, és többnyire csak ezt a lehetőséget is keresi ...A női nemi szerv utáni örökös kajtatást keveri össze a szerelem fogalmával. A sorozatos visszautasítással megvonják tőle vágyai tárgyát és a düh csak fokozódik.
Én is kaptam már úriemberektől nem egy agresszív üzenetet, talán olyan durvákat nem, mint a levélküldő, de egyiket sem raknám ki a hűtőre. És nálam is, rögtön az első üzenet egy követelés volt, egy vád, egy számonkérés, mindezt indításnak, tehát nem valaminek a vége, hanem a vég kezdete volt.
Ennyi lett volna, köszi a figyelmet.
