Kényes helyzet: a távkapcsolat szakítással végződik, a pasi viszont ragaszkodik hozzá, hogy amikor majd decemberbe hazajön, személyesen lássa az ex-barátnőt, mert nincs az rendjén, hogy csak telefonban végeznek egymással. Igen ám, de a nőnek azóta már új barátja van, aki mit sem sejt az ex pasi látogatásáról.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
24 éves vagyok, nő. 1,5 évet voltam együtt a barátommal, távkapcsolatban éltünk, mivel ő külföldön tanul. Nagyon szerettem, de egy idő után nem volt elég a kb. napi 1 alkalmú chat-beszélgetés és az egyre ritkuló látogatások. Szakítottam vele. Sokáig nem akartam senkit, de fiatal vagyok még, gondoltam, és nem lesz ez így jó hosszú távon. Közben megszűnt a munkahelyem, lett egy kis szabadidőm, már amennyit az új melóhely utáni kutatás megengedett. Sok dologban jónak és sikeresnek érzem magam, viszont újra előjött a régi parám: nehezen ismerkedem, mert nem érzem magam elég nőiesnek...Vannak barátaim, sokan kedvelnek, a munkámban sikeres voltam, önhibámon kívül alakult a dolog úgy, ahogy.
Elég igényesnek, csinosnak tartom magam, viszont nem vagyok az a fajta, aki után a férfiak megfordulnak az utcán, inkább hétköznapinak érzem magam, mint feltűnőnek. Most még az apám is – aki amúgy 7 éve elhagyott minket – azzal cseszeget, hogy se nőként, se karrier tekintetében semmit nem tudok felmutatni. Aztán belevágtam a netes társkeresésbe, amiből nekem annyi maradt meg, hogy sokakban kevés a kitartás és mindenki mindent azonnal akar, ha tétovázom, hezitálok, vagy nem reagálok 1 órán belül, a kitartás csökken. „Biztos 100 pasinak írsz egyszerre, azért nincs időd!” - a levelezésnél jön ez elő. Nem tudom, mi a helyes válasz erre. Ha azt mondom nem, gondolom nem hiszi el.
Közben egy barátnőm elhívott egy találkozóra, ami éjszakába nyúló italozásba, némi táncolásba fordult. Itt ismerkedtem meg egy velem egy idős fiúval. Hamar a tudtomra adta, hogy tetszem neki. Ő is bejött nekem, ha nem is azonnal, csak a beszélgetéseink után. El tudtam képzelni, hogy megcsókol, és ez pár nap múlva, amikor újra találkoztunk, meg is történt.
Összejöttünk.
A különös az lett a számomra, hogy egyszer sem hívott magához, mindig nálam akart találkozni. Van egy kis albérletem és ott. Nem kérdeztem mi ennek az oka, de a találgatások nem engednek jó irányba következtetni (otthon él, van valakije, szégyelli a lakását, nincs neki stb..)
Aztán történt valami.
Múlt héten írt az exem, hogy decemberben jön haza egy hétre... és találkozzunk, mert nincs az rendjén, hogy telefonban szakítunk. Elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk, mivel a szülei elég közel laknak hozzám. Belementem. Viszont ő nem tud a jelenlegi kapcsolatomról. Akit új barátomnak is nevezhetek, ha páromnak még korán.
És ha meglátom az exem, hajlamos vagyok magamat okolni, amiért szakítottam vele és ismerem őt annyira, hogy ő is mindent meg fog tenni azért, hogy visszamenjek hozzá.
Kérdéseim: a jelenlegi csak egy hirtelen fellángolás részemről és elmúlik majd? Érdemes adni egy esélyt az exnek? Össze vagyok zavarodva. Míg jártunk, sosem néztem rá más férfira. Most, mielőtt találkozunk, tájékoztassam a helyzetről? Tudnia kéne?
Lecseszhetnek a hozzászólók, hogy miért nem írtam azonnal meg neki (minek is? hisz már szakítottunk). Lecseszhetem magam, hogy miért mondtam igent arra a decemberi talira. Lecseszhetne a jelenlegi is, hogy ő mindenről mit se tud. (Nem érzem úgy, hogy ezzel átverném, de ez a kategória is tág).
