„Attól pedig, hogy a sorstársaim és a saját személyemben nem Brad Pitt ír nektek, ne felejtsétek el, még a sok levél dacára sem, hogy ti sem Angelina vagytok… - a napi sok-sok levéltől a női egó egyre csak hízik, míg a férfié töpörödik, mert vannak, akik gyakran elfelejtenek reagálni rájuk. Csajok! Ha nem tetszik egy pasi, de ír nektek, arra valamit illik válaszolni, fordított helyzetben ezt ti is elvárjátok.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Szoktam olvasgatni a blogotokat, mert sokat lehet tanulni mások történeteiből. Én nem egy esetről, inkább egy jelenségről szeretnék írni, amivel szerintem sokan találkozunk, még ha két hónapja nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire általános. Néhány napja olvastam a blogon egy cikket egy olyan „kollégától”, aki netes társkeresőkön ismerkedik, és még válaszra sem méltatják, pedig már a végén egy barátnője írt helyette leveleket, mert a hölgy nem hitte el, hogy nem a sráccal van gond, mégis a 140 levélből 2-re kapott választ. Az abban leírtakat szeretném megerősíteni, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ébresztőt fújjak.
Magamról röviden annyit, hogy 28 éves férfi vagyok, diplomás, sportos, beszélek nyelveket, hazai viszonylatban jól keresek, egyedül lakom, nem anyámék nyakán. Könnyen ismerkedek, sosem volt gondom a csajozással, elég aktív társasági életet élek, gyakran járok koncertre, bulizni, nem félek kezdeményezni, és általában nem szokott nehézséget okozni felszedni valakit. Mindezt nem azért írtam le, hogy bemutassam, mekkora faszagyerek vagyok, hanem azért, mert a tapasztalatom nem azt mutatja, amivel a netes felületen szembesülök. Annyit elöljáróban elismerek, hogy kényelmetlenül érzem magam, ha fotóznak, ezért a fényképeim döntő többsége nem nagy szám, nincs photoshop, profi gép, profi fotós, előre kitalált beállítás, mint amit sok férfinál és nőnél is látok, és elismerem, hogy ez a neten azért nem előny. Viszont azt gondolom, az alapproblémát ez csak közvetve magyarázza, mert a képeim azért nem igénytelenek.
Szóval az ismerkedéssel sosem volt gondom, viszont 28 évesen már stabil, tartós párkapcsolatra vágynék, és ehhez jóval nehezebb partnert találni, és meg is tartani, mint hogy felszedjünk valakit. Ismerek több olyan párt is, akik kollégaként találták meg a nagy őt egymásban, én viszont ezzel nagyon megégettem magam, ezért a munkahelyen már nem ismerkedek. Korábban abba is belementem simán, hogy olyan lánynak udvaroljak, akinek volt valakije, és ha végül nálam kötött ki, úgy éreztem, megérdemlem, mert jobban bánok vele, mint az exe. Aztán amikor szép lassan mindent kamatostul visszaad az élet, és a másik oldalra kerülsz, rájössz, hogy milyen fájdalmat okoztál másnak, és megérdemelted a pofont, ahogy én is rájöttem. Úgyhogy mára kollégák és foglalt nők kizárva, ami jól is van így. Volt már olyan barátnőm, akivel koncerten vagy épp buliban ismerkedtem meg, és több évig együtt voltunk, úgyhogy azt sem állítom, hogy ilyen helyeken nem lehet komoly kapcsolatra alkalmas lányt/férfit találni, azt viszont állítom, hogy nagyon nagy szerencse kell hozzá, ami viszont az elmúlt időszakban nem volt túl kegyes ilyen téren. : )
Ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom a netes társkeresőkkel, habár elég szkeptikus vagyok velük szemben, és talán egy kicsit konzervatív is a tekintetben, hogy szeretem az élő ismerkedést, amikor összeakad a tekintet, amikor megjelenik egy mosoly az arcon, de hát tudjátok, miről beszélek. Ezt az élményt teljesen elveszi a net, de úgy vagyok vele, ha itt megismerem a páromat, fog ő még mosolyogni rám eleget.
Szóval próbálkoztam először a jobbra-balra húzogatóssal. Az elég hamar világos lett, hogy nem ez lesz az én terepem. Ezért beregisztráltam egy komolyabb oldalra, egy hónapot fizettem, hogy megnézzem, mennyire működik. Abban a tudatban vágtam neki, hogy az elutasítások aránya itt sem lesz sokkal kevesebb, mint a való életben, azt azonban álmaimban sem gondoltam volna, hogy nők tömegei beregisztrálnak, fizetnek, és arra se képesek, hogy válaszoljanak egy üzenetre. Több hölgy is írt nekem, de sajnos nem volt kölcsönös a vonzalom, amivel semmi gond nincs szerintem, én mindegyikőjüknek őszintén megírtam, mi a helyzet. Akiknek viszont én írtam, vissza se írtak. Egy olyan oldalon, ahol gombnyomásra még automatikus elutasító üzenetet is küld a rendszer, még csak arra sem kell venni a fáradtságot, amit én tettem, hogy magamtól válaszoltam a megkeresésekre.
Csalódottságomban az egy hónap után letöröltem magam, mivel nem volt olcsó a havidíj. Egy barátnőmnek elpanaszoltam, mi történt, aki elmondta, hogy ne csodálkozzak ezen, mert ő is próbálkozott ilyen oldalakon, és higgyem el, hogy több tíz levelet kapott naponta, és egyszerűen nem volt ereje mindre reagálni, főleg, hogy sokra nem is akart, mert kb. annyiból álltak, hogy „mizu?” És javasolt egy másik oldalt, ami neki jobban bejött. Dióhéjban, oda is regisztráltam, ott is fizettem egy hónapot, ott is keresem folyamatosan a nekem tetsző hölgyeket, de válaszra sem méltatnak, ugyanúgy, ahogy a néhány nappal ezelőtt levelet író srácot.
Kedves hölgyeim! Amióta világ a világ, mindig is a nő választott. A netes társkeresőkkel azonban az a tapasztalatom, hogy a nők még nagyobb előnyben vannak, hiszen kapnak napi több tucat levelet, amiből szemezgethetnek, és ez nem kicsit növelheti az egót. Míg mi, srácok, legalábbis a hozzám hasonlók, megküzdünk minden egyes levéllel. Ne legyen rövid, ne legyen sablon. Ne legyen hosszú, mert azt nincs idő végigolvasni. Legyen frappáns, és törekszem arra, hogy eredeti legyen a szöveg, reflektálok a képekre, idézetekre, leírásokra. Szóval növeljük az önbizalmatokat, ti meg cserébe szétromboljátok a miénket :) Ha nem tetszem, na bumm, van ilyen, de az, hogy vissza sem írtok, tarthatatlan, komolyan. Felnőtt emberek vagyunk, tiszteljük már meg egymást legalább ennyivel, főleg, hogy ezt ti is elvárjátok, és szerintem teljes joggal. Nem csak miattunk, magatok miatt is.
Attól pedig, hogy a sorstársaim és a saját személyemben nem Brad Pitt ír nektek, ne felejtsétek el, még a sok levél dacára sem, hogy ti sem Angelina vagytok…
Mivel a blogot sokan olvassátok, ha csak páran elgondolkoztok ezen, már megérte a levelem. Rajtam már valószínűleg nem segít, mert innen is le fogom szedni magam, és megmaradok a klasszikus úton, de szurkolok minden férfinak, aki továbbra is küzd az elemekkel.
