Néhány nő szereti, ha szeretik, csak neki ne kelljen viszont szeretni senkit – véli Posztolónk, aki szerint a mai ember fél a kötődésektől. Tapasztalata szerint néhány fiatal csaj egyenesen konzumidióta, felszínes és közönséges. És aki hamis fogalmak közt él, azzal valóban nehéz a komoly kapcsolat kialakítása. Skalpvadász csajokat láttak a városban.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Komolyan egyre jobban aggódom a mai fiatal lányokért... A hétvégén egy társaságban voltam és a mellettünk lévő asztalnál olyan fiatalnak tűnő lányok ültek, akiktől én, ha a pincér helyében volnék, elkértem volna a személyit. A szövegük alapján azonban nem voltak ártatlanok. Olyan lazán beszéltek az éjszakai szórakozóhelyeken röptében kialakított alkalmi „kapcsolatokról” mint a cowboyok. Némi büszkeséget is hallani véltem. Persze, hiszen akkor nem beszélnének róla egymásnak, ha nem dicsekvésnek szánnák. A kérdés: minek? Ez dicsőség?
Azt hiszik, ciki, ha nem közönségesek. Ha életük derekén jártak volna, azt mondom, oké: nosztalgia. Erőt ad a folytatáshoz. De ilyen fiatalon...
Az egyiktől egy elég durva mondat is megütötte a fülemet: „nem vagyok alkesz, de néha innom kell”. Az szép! Aggódom értük, sajnálom, hogy a jellemfejlődésre kevés az esély. Csak „a buli az élet és meg sem állunk Dubajig” a jelmondat. Azt hiszik, ez a norma, az ideál, az elérendő cél. A skalpvadászat.
Emögött az életmód mögött valami pánikszerű motiváció áll. De mi? Mitől félnek? Nem maradnak le semmiről, előttük az élet. Miért kell ezt így csinálni? Szerintem csak addig ilyen felelőtlenek és szabadosak, amíg a szülők támogatják őket, de amint megszűnik a rendszeres apanázs és kikerülnek a nagyvilágba, ami önfenntartást követel, megjön majd az eszük.
Biztos vannak még nálunk is olyan lányok, akik elhiszik a vámpíros könyvekről, hogy valóság, és ezekkel persze hogy nehéz a kölcsönös tiszteleten kialakított VALÓDI kapcsolat megvalósítása. Ezeket a felszínes nőket a reklám meg a marketing egy életen át képes megvezetni. Nem hiszem, hogy maguktól ilyenek. Valami kihozza belőlük. Nem egyedi jelenség, túl régóta és túl sűrűn látom mindenfelé ezt a fajtát. Azért régen ez nem volt, (és most csak a 20 évvel ezelőtti világra értem a régent) Azt hiszik, ők az élet császárnői, (valójában vesztesei) de csak sima és felmérhető fogyasztók, konzumidióták. Ez a réteg a statisztikák egy igen nagy, állandó és kiszámítható szegmense. Szerintem amikor felébrednek majd ebből, már késő lesz. És itt jön a Pénzes pasi, aki csak tovább rontja a jellemüket, mert kiszolgálja őket. Ha egész életükben abban a tudatban hagyják őket, hogy igazából ők a felsőbbrendű nők, az etalonok, akkor nekik is rossz lesz később, ezért nem baj az, ha elhangzik néha egy-két pofon az élettől, különben mitől változna, ha nem motiválja semmi? Vagy majd kinövik? Ez normális így, és ne károgjak?
Elméletem szerint a mai ember fél a kötődéstől: a nő szereti, ha szeretik, csak neki ne kelljen szeretni senkit viszont.
Milyen hírük lehet / vagy lehetett az iskolában? Fiatalon biztos izgalmas és a körükben elismerést kiváltó dolog rossznak lenni, és csak szórakozni. Izgalmas kavarás, izgalmas megcsalások, izgalmas szakítások. A fiatalság mindenre mentség? Akarnak-e egyáltalán fejlődni? Milyen jövő vár rájuk? Az első opció, hogy érzelmileg tönkremennek, kiégnek. A második, hogy olyan szerencsések lesznek, hogy sokáig álomvilágban élhetnek, mert gazdag pasiról gazdag pasira szállnak.
És az a szomorú, hogy ezt nem csak azon az estén láttam, hanem minden nap minden kocsmára jut néhány ilyen asztaltársaság.
A jelenlegi párom nálam 9 évvel idősebb. 7 éve vagyunk együtt, boldogságban, egyetértésben. Nem mondom, hogy minden férfinak ez lenne az ajánlott modell, mert mindenki máshogy működik, más az ízlése. Benne találtam meg az igazi társat, és kizártnak tartom, hogy az ő fiatalkorában komoly szerepet játszott volna az imént felvázolt viselkedési forma. Ember lett.
