„Megbeszéltük, hogy Valentin napra nem veszünk semmit egymásnak, nem tartjuk. Erre ő vesz nekem egy apróságot” - a pasi betegesen féltékeny, bár ő simán plusz órákat tölt meló után egy nővel. A barátnő megmentené a kapcsolatot, de egyre inkább arra ébred rá, hogy a túlzott birtoklási vágy jelen esetben nem a túláradó szeretet jele.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Csajok és Pasik! Történetemtől nem fog felrobbanni a net, de ha lehozzátok, megköszönöm. Tavaly nyár végén megismertem egy férfit egy rendezvényen. Párszor találkoztunk, de egyéb nem történt. Aztán egyszer csak hirtelen lehordott, hogy már nem érzi jól magát velem, csak játszom, és mondjam meg, most azonnal, mi lesz kettőnk közt? Követelte, hogy válaszoljak, miért nem haladunk. Nekem ez meg egyértelműen úgy hangzott, hogy „egy dolgot akarok tőled”. Van, akinek az ilyen rámenősség bejön, engem elriasztott. Akkor miatta nem lett semmi a dologból, mert ezek után távolságtartóan viselkedtem vele.
Akkor feladta, de megmaradt a beszélőviszony. Karácsony és Szilveszter között megkeresett, hogy találkozzunk. Nem volt jobb dolgom, találkoztam vele. Ma már tudom, hogy érdemes lett volna figyelni a korábbi jelekre. (Követelőzés, türelmetlenség). Az történt, hogy gyakorlatilag elég hamar ágyba kerültünk és nagyon jó volt vele. Kedvesnek, érzékenynek mutatkozott. Feledésbe merült bennem a múltkori kirohanása.
Pár hete azonban elkezdett féltékenykedni több olyan férfire, akikkel csak barátok vagyunk, és akikkel ritkán találkozunk - ezért persze, hogy több érdeklődést mutatok feléjük, ha tudom, hogy sokáig úgysem látom őket. És hallgattam a féltékenységét, hogy: biztos nem véletlen az érdeklődésem. Meg: indítékom van, alibim nincs (nem értettem, milyen indítékról beszél és milyen alibire lenne szükségem).
Megoldások helyett csak védekezés marad.
Megbeszéltük, hogy Valentin napra nem veszünk semmit egymásnak, nem tartjuk. Erre ő vesz nekem egy apróságot. Hülye helyzet volt, mert én tényleg semmit nem vettem. Mert megbeszéltük...
Megmondtam neki a féltékenységével kapcsolatban, hogy ok nélküli, és ez a viselkedés a kapcsolat kárára fog menni. Azt mondta, hogy ez zsarolás-szagú. Elmondtam azt is, hogy engem ő érdekel, vele szeretek lenni, és biztosan nem csalom meg. Szeretném, ha változtatni tudna a viselkedésén. Lehet, hogy ezt kicsit megkésve próbálom megoldani, de hiába éreztetem vele, hogy csak ő a fontos nekem.
Közben én is lehetnék féltékeny egy kolléganőjére, akivel munka után néha plusz órákat tölt. De arról nem beszélünk. Az más... Hónapok telhetnek el úgy, hogy semmi sem történik. Vagy a féltékenysége csak a szeretet jele (bár azt mondják, hogy ennek az ellentéte az igaz: a féltékenység sosem a szeretet jele) Tud normális is lenni, anyumat pl. imádja.
Kár lenne, ha ilyenek miatt maradna abba a kapcsolatunk. De az lesz az utolsó csepp, amikor belenéz a telefonomba is. Mert mit kéne csinálnom, hogy megfeleljen neki? Minden ellenkező nemű embertől 6 lépés távolságot tartani, és ha megszólítanak régi ismerősök, tartózkodóan három székkel arrébb ülni, mert nekem barátom van?
