Az anyuka nem tud bánni a mobiltelefonnal és szívesen hagyja a gyerekét a szeretőjével, aki mindent megtenne érte, ám ő még mindig nem bízik a férfiakban. Miért ilyen szétszórt, amikor látja, hogy mindent megtesznek érte és szeretik? Posztolónk arra gyanakszik, hogy a tróger exének köszönheti mindezt és a nő ezért nem tartja magát szerethetőnek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv mindenkinek!
Megismerkedtem a neten egy nővel. 37 éves. Nálam kicsivel idősebb, de nem zavar semmi, ha a másik őszinte és normális. Kedvesnek és őszintének ismertem meg, és a kapcsolatunk el is indult egy irányba. Viszont úgy érzem, ő még nem bízik bennem. Ezért nem hibáztatom. Elmesélte, hogy az előző párja elég nagyétkűnek bizonyult a nőket illetően: 36 hetesen tudta meg, hogy a pasija félrelépett. Melyik nőben nem uralkodik el ilyenkor a pánik? Meginog benne a bizalom és sötéten látja a jövőt.
A dolog elsimult, a pasi azt mondta, csak botlás volt, és majd 5 éven át hűséges is maradt - vagy legalábbis óvatosabb. De aztán csak lelépett tőlük. Én egyet értettem érzéseivel, hogy a pasi egy utolsó tróger. A csávónak van valami OKJ-s papírja, de a képzettsége ennyi. És megkérdeztem a nőtől, hogyha látta, tudta, hogy tróger, minek szült neki, egyáltalán minek élt vele együtt??
Válasz: jaj, ne faggassam, ezt úgysem értem.
De, szerintem, érteném...
Mindegy, hülyeséget csinált, de legalább tanult belőle. Ami viszont nekem nem elégséges, hogy ez a dolog egy mély sebet hagyott benne. Ennyiben vagyok érintett. A másik, de már kisebb gond, hogy sosincs nála a telefonja. Sokszor vigyáztam a gyerekére, és eszembe jutott, amikor hívtam, és kicsörgött, de nem vette fel, hogy mi lesz, ha palira vettek és itt hagyott, eltűnt? Utólag nevettem ezen. Viszont, ha a gyerekkel lett volna valami...? És nem veszi fel? Az már nem olyan vicces.
Korábban úgy éreztem, útban vagyok neki, de mondta, hogy nem igaz, sőt, most már nem is tudná nélkülem elképzelni az életét, vinni egyedül a háztartást, nyáron én tettem rendbe a teljesen elgazosodott kertet. Ő cserébe szeret és jól tart, a főztje nem épp wellness menü, de eddig se nekem volt a legszebb vérképem.
Túlhajtja magát, és gyakran fáradt. Mondom neki, hogy pihenjen, én is el tudom végezni azt, amit ő, bevásárolni, de nem, ő csak megy, majd ő.
Van, hogy munkába menekül, és vagy azért nem veszi fel a telót, mert lehalkította, vagy mert otthon hagyta a fürdőszobában miközben készülődött. Arra nem is gondolok, hogy direkt nem vette fel, mert látta, hogy én hívom.
Miért ilyen bizalmatlan, amikor látja, hogy mindent megteszek érte és szeretem? Nekem van igazam amikor arra gyanakszom, hogy a régi sebek sajognak még neki? Meg tud egyszer változni, vagy ilyen marad? Én már nem tudok neki ennél többet bizonyítani. Azt tisztán érzem, hogy nem én vagyok a kerékkötő, inkább ő nem tartja magát szerethetőnek.
