Nem elég, hogy a csaj a közös baráti társaságból választja a következő áldozatot, még folyamatosan csipkelődik is a lepattintott pasival, kibeszéli őt, és az új csávóval röhög rajta. A csaj egyszerű szerkezet, az a telefon-nyomkodós széria, tehát egy szánakozó pillantással kezelhető lenne. Ám se az új csávójával, se a lánnyal nem lehet értelmesen kommunikálni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Múlt hét csütörtökjén találkoztam egy régi osztálytársammal, már 7 éve nem láttam. És elkezdett panaszkodni az életéről, meg a kapcsolati kudarcairól. És bennem is felszínre jött egy aktuális probléma, amit úgy gondoltam, beküldök ide is.
A volt barátnőm március elején szakított velem. Más valakiért, de ezt akkor nem mondta, később már titkot sem csinált belőle, gusztustalanul nyíltan derült ki, hogy a közös baráti társaságunkból valaki a másik.
Hogy miért onnan választott új pasit, nem tudom, gondolom kapott tőle pár olcsó bókot és erre megadta magát neki. Én viszont nem bírom nézni, ahogy az orrom előtt enyelegnek. Próbálnám elfogadni és feldolgozni, de megnehezíti, ő tesz folyton keresztbe nekem, gyerekes beszólásokkal, pl. amikor megjelenik, azt mondja, hogy én is halljam (tulajdonképpen nekem mondja) hogy: „hát én biztos nem ülök mellé”.
Milyen lehetőségeim vannak? Kilépni abból a jól összeszokott baráti társaságból és mindenkit hagyni, vagy férfiasan tűrni, ahogy a gyerekes játszmáival csesztet folyamatosan? Csak mi a célja ezzel? Ő csinálja a feszültséget.
A csaj amúgy az az egyszerűbb, telefon-nyomkodós széria, tehát tucatáru. Egyre kevésbé sajnálom, hogy így történt. Az zavar, hogy se az új csávójával, se a lánnyal nem lehet értelmesen kommunikálni. Oké, lecserélt. Akkor miért nem felejt el és néz levegőnek? Minek szólogat be, gyakran bántóan? Minél többet gondolkodom erről, állandóan kék halál.
Nem várom el tőle, hogy ebben a korban úgy kezelje az exeit, mint egy értelmes ember, de valamilyen érettséget igen. Idegesít, hogy nem vesznek komolyan és az érzelmeimet olyan szinten veszik semmibe, mintha ellenség lettem volna. Ő generálja mindezt. De feltétlenül ellenségeknek kell lenniük az exeknek egymással? Én sosem bántottam, ő szakított velem. Ő megkapja az első férfit, aki szembe jön. Ezzel vissza is él. Nem keres tartós kapcsolatot, és ezt most már ki is hangsúlyozza. Csak szórakozik. Amikor jártunk, nem derült ki, hogy ilyen éretlen és gyerekes. Néha azt érzem, hogy kibeszélnek és rajtam röhögnek.
