„Szerintem van valakije, de nem engedi odaköltözni, így én maradtam a lakás. Ha én kirakom, mehet haza, vidékre” - ha a férfi hirtelen flegmává és titkolózóvá válik, az jelentheti azt is, hogy másvalakije van, de azt is, hogy másvalakije lesz. A rafinált pasi nem akar szakítani addig, míg teljesen meg nem győződött arról, hogy az új nő is betörhető.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog!
4,5 éve élünk együtt, én 31 vagyok, ő pedig 28. Az elején felajánlottam, hogy költözzön hozzám (ő vidékről jött) nem kell utazgatni, ha látni akarjuk egymást. Azonban az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott. Nem ismerek rá. Ha felhívom, durván szól bele – ha felveszi – de az is előfordult már, hogy kinyomott és nem hívott vissza. Úgy viselkedik velem, mintha valami rosszat tettem volna. Türelmetlen lett velem, ha tétovázom valamin, akkor egyből rám förmed, hogy „Mondjad már! ...ja, csak ennyi? azt hittem, fontos”
Nem tudom, mitől lett ilyen idegbeteg, ha megkérdezem, kitérő válasz. Mit kéne tennem? Kövessem, merre jár és tényleg oda megy-e ahova mondja?
Akkor viselkednek így a férfiak, ha másvalakijük van és jelen párjuk már irritálja őket, de szakítani még nem akarnak addig, míg teljesen meg nem győződtek arról, hogy az új szerzemény is kiszolgálja az igényeit.
Szerintem van valakije, de nem engedi odaköltözni, így én maradtam a lakás. Ha én kirakom, mehet haza, vidékre.
A telefonjába nem tudok belenézni, mert soha nem hagyja magára. Ez is gyanús.
Hogy ki lehet a másik, van tippem, de hát őt nyilván nem kérdezhetem meg.
Ez csak egy múló időszak, és jobb hallgatni, nem szólni hozzá, míg el nem vonul a vihar, vagy azonnal és komolyan szembesíteni ? Ha jelzem felé, hogy nem tetszik ez, akkor azt mondja, ő nem változott, eddig is ilyen volt, csak nem vettem észre. De ez nem igaz. Szerinte túlreagálom, mert túlérzékeny vagyok.
Azon sem csodálkoznék, ha egy reggel úgy ébredne, hogy ő most fülig beleesett valakibe, összecsomagol és megy. Megteheti. Nem 1920-ban vagyunk, ahol két ember csak a lakás miatt tűri el egymást, és ha elég jól elviselik egymást, az a kapcsolat működőnek mondható. Nem tudok benne vakon megbízni. És lassan nem is érdekel, mit titkol előlem, vagy miért ilyen. Csak az bánt, hogy annyira sem becsül, hogy megmondja világosan, mi is van. Mert most semmi biztosat nem tudok.
