Az ideális jelöltnek rendelkeznie kell makulátlan múlttal, rendezett magánélettel, (a kocsi nem annyira, a saját lakás viszont fontos) amiből az jön le, hogy nem kezdő. Ezzel szemben hátrányban vannak azok a férfiak, akik leírják magukról, hogy évek óta keresik az igazit.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Levelemet két részre osztanám: az elsőben lesz a lényegi kérdés, a másodikban csak a véleményemet fejtem ki a társkereső fórumokról, és azok bizonyos női felhasználóiról.
1. - Mit tudsz tenni a pletykák ellen? A nőknek lételemük, egy normál férfit meg csak idegesíti. Én már hajmersztő dolgokat hallottam vissza magamról, és azt a pletykát is nő indította el. De nem tettem ellene semmit, csak kerültem a társaságát, és kétszer is meggondoltam, kit engedek ezentúl a bizalmamba és kinek mit mondok. Az előző páromban is bíztam, úgy hittem, ő aztán soha semmi rosszat nem tenne.
Végül kiderült, hogy amíg én a munkahelyemen töltöttem az időt, gyakran összejárt olyan hapsikkal, akik X okból nem a munkahelyükön töltötték az idejüket.
Amikor kiderült - nem bevallás útján, hanem egy közös ismerősünk kérdezte tőlem, hogy miért látja a páromat rendszeresen, valószínűtlen napszakban x helyen pasikkal körülvéve – már mindegy volt. Amikor ezzel szembesítettem, a kedves csak vállat vont és azt mondta, hogy csak barátok, neki csak fiú barátai vannak, mindig is a férfiak társaságát kedvelte, majd lekezelően megjegyezte, hogy „nyugi, nem feküdtem le velük”. Aztán ezt vagy elhiszem, vagy nem. Mindegy, utána 2 héten belül vége is lett köztünk. Nem tudom, melyik férfitársamat nyugtatta volna meg ez a foghegyről odavetett magyarázat... És emiatt is újabb pletykák tárgya lettem.
- Miért / mire jó a pletyka, miért izgalmas és miért nem jó az őszinteség? Milyen lelki igényt pótol, ill. elégít ki?
A másik téma:
Tapasztalt férfiként azt látom, hogy akkor növekednek az esélyek, ha rendezett életvitel van, ami áthidalja a kommunikációt, a közös témák hiányát, és bizonyos esetekben a külsőségeket is. De őket nem társnak tartja az ember, hanem szabadidő partnernek. Ha regisztrál egy oldalra pár képpel, melyeken az látszik, hogy belevaló hapsi, mosolyog és sugárzik róla az életkedv, az a benyomása támad a másiknak, hogy vele jól kijönne, nem egy otthon ülő valaki, talán nem is unalmas. De az csak kép, aminek nincsen állandóan változó hangulata, mindig ugyanolyan.
A nőknek annyi a dolguk, hogy kiszedik a férfiból a valós részleteket. Kiszűrik, hogy kit keresnek és mire. Az ideális jelöltnek rendelkeznie kell makulátlan előélettel, rendezett magánélettel, (a kocsi nem annyira, a saját lakás viszont fontos) amiből az jön le, hogy nem kezdő. Ismeri a dörgést. Vele nem lesz kínos szerencsétlenkedés. Ezzel szemben hátrányban vannak azon férfiak, akik leírják az adatlapra, hogy évek óta keresik az igazit, és eddig max. 3 kapcsolatuk volt. Az a benyomásom, hogy néhány fiatal csaj úgy használja a társkeresőket, mintha csak gumimatracot keresne egy webshopban a nyárra. Olyat, ami megy a bikinijéhez. Csak beállítja a szűrőt, és listázza neki a legjobbakat.
A nők válogatnak, persze, én is, de olyasvalakit keresek, aki nem akaszkodik rám, képes eltartani önmagát és nincsenek szélsőséges nézetei. Ezek nem nagy elvárások. Vagy igen? Élőben is működik a szűrés, csak több idő, amíg az elsőre nem látható dolgok kiderülnek. Élőben az a hátrány, hogyha nem tetszel a másiknak elsőre, végig se hallgat, míg a neten azért elolvassa az adatlapod, mielőtt írna. Így van esélye egy átlag férfinak is kitűnni a gondolataival.
Azt is láttam, hogy páran eszméletlen meggondolatlan fotókat töltenek fel magukról, háttérben szűk fürdőszobával, vagy nyaralási képet, ahol valamiért kihívó pózban látszanak. A bemutatkozó szövegük tagolatlan és sokszor olvashatatlan, ellentmondásos, mintha nem tudnának rendesen fogalmazni. Telerakják idétlen hangulatjelekkel és az is gyakori hiba, amikor leírják, hogy mennyi idősek, ám a fényképen többnek tűnnek. Meg ott vannak a „Nem vagyok válogatós, nincsenek nagy ideáljaim, de azért kb. a Justin Timberlake-et keresem” - szövegek...
Szóval, ennyit akartam csak, és ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy a társkeresés - akár személyes, akár netes - ugyanolyan nehéz feladat, mint megtalálni álmaink állását. És szerencse is kell hozzá. Nagyon is.
M. L.
