„Könnyen előfordulhat, hogy csak mint katalizátorra volt rám szüksége, hogy átsegítsem a szakításán” – a munkahelyi flörtök mindig rizikósak. Volt csók és hazakísérés, de több nem, mert a háttérben valahogy még mindig ott az ex-pasi. Levélírónk azóta is találkozgat a lánnyal, de az a kellemes feszültség, ami korábban megvolt, eltűnni látszik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Hadd szórakoztassalak el titeket egy történettel, ami az utóbbi napokban meglehetősen sokat foglalkoztat. A sztorit egyfelől terápiás céllal írom le, hiszen bízom abban, hogy a saját magam tisztánlátása szempontjából sem haszontalan írásban megfogalmazni szívem hölgyével kapcsolatos benyomásaimat, másfelől remélem a kedves Olvasók számára sem lesz mindez teljesen haszontalan. Sőt, lehetőségetek nyílik tanácsokkal ellátni engem vagy elküldeni melegebb éghajlatra, ízlés szerint.
Jómagam 27 éves vagyok, egy SSC-ben dolgozom. Minderre nem vagyok különösebben büszke, nemzetközi cég, lassú víz, közepesen jó fizetés. Nem is lenne ennek különösebb jelentősége akkor, ha a lány - aki jelenleg éppen kellemeteset lakmározik a lelkem maradékából :-) - nem a kolléganőm lenne. A lány alapvetően elég fiatalka, 22 éves jelenleg, de ezzel talán olyan hatalmas probléma nem is lenne, nagyjából egészségesnek tartom ezt a korkülönbséget, hiszen ő már elvileg kinőhetett a tinédzser-attitűdből, én meg mégiscsak önfenntartó férfiember vagyok, nyilván a saját lehetőségeim között. Én nem vagyok túl magas vagy kigyúrt, de az ismerőseim közmegegyezése szerint aránylag jóképűnek számítok, szerintem nagyjából a középkategória felső szegmensébe helyezhetem magam. A lányt nehéz objektíven megítélni, hiszen most egyfajta meghatározhatatlan színű szemüvegen keresztül látom őt (rózsaszínnek nevezni sajnos korai lenne, vagy talán nem is lehet egyáltalán). Mindenesetre szép, az biztos, valószínűleg a szintem felett van.
Kolléganőm ugyan a hölgy, de nem állunk napi munkakapcsolatban, a munkahelyünk közös volta annyiban nyilvánul meg, hogy szükségszerűen látjuk egymást, ha egyszerre dolgozunk. Nagyjából egy hónapja ismerkedtünk a gyakorlatban is meg, előtte legfeljebb köszöntünk egymásnak. Az elmúlt hetekben érdekes dinamika volt közöttünk, hiszen szépen lassan alapvetővé vált, hogy együtt megyünk le cigi/kávézni és ebédelni, viszonylag sokat beszélgetünk. Néha bizalmasabb dolgokról is, de én alapvetően arra törekedtem, hogy laza legyek, humoros és hasonlók. Úgy éreztem, hogy sikeres is a projekt, hiszen félig-meddig nyíltan flörtöltünk, olyan beszélgetéseink voltak, amelyek esetében a lány nyugodtan letagadhatta volna, hogy most éppen egy érzelmi hálót szövöget és én sem mondtam ki nyíltan semmit, hanem partner voltam ebben a játékban. Igazából mind a ketten tudtuk, hogy itt valami alakul közöttünk. Azért sem akartam nyíltan lerohanni, mert volt egy barátja, én pedig nem akartam egy lehetséges kapcsolatot valakinek a "megcsalatásával" indítani. Határozottan kerültem is a kapcsolatával összefüggő témákat, nem akartam lelki lábtörlővé silányulni, de a sráccal sem akartam sunyi módon kiszúrni. Annyi mindenesetre lejött, hogy a kapcsolata már a szakítást megelőző agónia napjait éli.
Múlt héten aztán szerencsés fordulat következett be, ugyanis szakított a sráccal. Másnap együtt dolgoztunk, munka után pedig elsétáltunk a ligetbe, pár órát együtt töltöttünk, megcsókoltam, tetszett neki, úgy láttam, hogy alapvetően minden rendben van. Boldognak éreztem magam. Körülbelül két napig tartott az eufória, akkor ugyanis egy este sörözés után hazakísértem a város másik végébe. Egyébként nem azzal a szándékkal, hogy nála felejtsem magam estére, csak gondoltam ez a gentlemanlike viselkedés, a lány ne éjszakai buszozzon hajnali kettőkor egyedül, ha nem muszáj. A hidegzuhany akkor ért, amikor elköszöntünk: a lány közölte velem, hogy túl nagy neki a tempó, épp most vetett véget egy másfél éves kapcsolatnak, és nem biztos, hogy rögtön bele szeretne ugrani egy másikba. A dolgot érthetőnek tartottam, elköszöntem, hazamentem. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy jó irányba halad a dolog, csak elkötelezni nem akarja magát egyelőre.
Azóta eltelt egy bő hét, én pedig hülyének érzem magam. Folyamatosan azon lamentálok, hogy mégis hogyan kellene ebben a helyzetben viselkednem. Nem akarom a lányra erőltetni magam, hiszen jogom sincs ehhez és el is riasztanám, de teljes közönyt sem akarok színlelni, hiszen a kontaktust valahogyan csak fenn kell tartani. Tartok tőle viszont, hogy ez a se hús-se hal hozzáállás meg egyszerűen unalmas, így meg én is unalmasnak tűnök fel. Azóta is együtt járunk le, azóta is dumálunk de az a kellemes feszültség, ami a mi kis flörtünket kísérte, eltűnni látszik. Van olyan nap, hogy többet beszélgetünk, van, hogy csak kevesebbet. Online felületen sem társalgunk már annyira sokat, és be kell ismernem, hogy általában én kezdeményezem a kommunikációt. A testi kontaktot meg kerülöm vele, mert nem érzem a jogot ahhoz, hogy mondjuk megcsókoljam megint.
Könnyen előfordulhat, hogy csak mint katalizátorra volt rám szüksége, hogy átsegítsem a szakításán. Lehet, hogy csak a rajongásomat takarítja be, de ő nem akar nekem adni semmit. Így a fentebbi sorok leírása után egyre valószínűbbnek tartom, hogy ez a helyzet, és teljesen feleslegesen túráztatom magam. Valószínűleg hagyni kellene az egészet a fenébe, és nem hagyni, hogy egy huszonkét éves lány elrontsa a hangulatomat. Mindazonáltal elég jól megismertem őt, azt hiszem ő is engem többé-kevésbé és nem látom egzaktul azt a pontot, ahol megfeneklett ez a bimbózó valami. Már ha egyáltalán megfeneklett. Mert közben az sem kizárt, hogy csak nem akarja könnyen adni magát és meg kell harcolnom érte. Na meg persze ott van a volt csávó a háttérben, ki tudja annak mi jár a fejében. Vagy akár egy nevető harmadik is jól járhat a végén. Meg kell ebbe bolondulni :)
Ha van kedvetek, osszátok meg velem, mit tennétek. Harcolni, nem foglalkozni vele vagy egyenesen nyíltan hátat fordítani?
köszi a figyelmet:
M
