„A szexuális életünk pocsék (legalábbis szerintem). Az én „étvágyam” sokkal nagyobb, mint az övé” - pedig a hölgy nem frigid, csak gyakran elég passzív az ágyban, és az orális szexet is csak kapni szereti. Levélírónk megcsalni nem fogja, de azt is tudja, hogy a sokáig tartó monogámia nem feltétlenül természetes az ember számára.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Van egy elég nagy dilemmám, és jó lenne külső szemlélők véleményét is hallani, hátha segít más perspektívából nézni a dolgokat.
Magamról röviden annyit, hogy 35 éves múltam, egyáltalán nem tartom magam jó pasinak, de a testemet próbálom rendszeres sportolással karbantartani, és szerencsére sosem voltam hízékony alkat. Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy viszonylag művelt vagyok, és az intelligencia terén sem küszködöm kihívásokkal. Két nagy nevű IT-s cégnek dolgozom szabadúszóként, úgyhogy egzisztenciálisan nincsen gondom (de azért nem keresek milliókat havi szinten), van saját lakásom, és bár a jogsit letettem anno, autóm nincs, mert nem rajongok a vezetésért.
A helyzet az, hogy már lassan két éve, hogy majdnem egy év udvarlás után összejöttem egy lánnyal. (Amikor először elhívtam randizni, még volt barátja, de Facebookon tartottuk a kapcsolatot, és bár azt hittem, hogy véglegesen a barátzónába kerültem, a szakításuk után egyre többször találkozgattunk, végül „hagyományos udvarlással” sikerült meghódítanom.) Róla azt kell tudni, hogy három évvel fiatalabb nálam, ő is elég korrektül keres egy multinál team leaderként, szóval nem aranyásó típus, és szerintem jobb nő, mint én pasi. Viszonylag hamar összeköltöztünk, egyrészt praktikus okokból (minek fizesse az albérletét, mikor ott a lakásom), másrészt pedig én úgy vagyok vele, hogy együtt lakva ismerjük meg egymást igazán.
Elég jól megvagyunk, sok a közös hobbink (pl. járunk közösen főzőtanfolyamra, a kutyáinkkal tavasszal elkezdtük az Országos Kéktúrát, szeretünk sorozatokat nézni stb.), ugyanakkor mégis hagyunk elegendő teret a másiknak saját programokra.
Összezördülések nyilván vannak, mert mindketten erős akaratúak vagyunk, de ha lehiggadtunk, akkor ezeket meg tudjuk beszélni.
De, és ez egy nagy de, a szexuális életünk pocsék (legalábbis szerintem). Az én „étvágyam” sokkal nagyobb, mint az övé. Nem mondanám frigidnek, de ő beéri hetente-kéthetente egy alkalommal, nekem pedig ennél jóval többre lenne igényem, ráadásul minőségileg sem a legjobb. Például: ő gyakran elég passzív az ágyban, és az orális szexet is csak kapni szereti, adni nem (eddig három alkalommal történt meg, abból egyszer kezdeményezte ő), viszont ha nagy ritkán ő kezdeményez, akkor kifejezetten jó szokott lenni a szex. Lehet, hogy én sem vagyok a legmenőbb lepedőakrobata, de igyekszem odafigyelni rá. Többször is beszélgettünk már a dologról, és bár állítja, hogy az ő hibája (nem igazán bízik meg a férfiakban, az anyukáját a nagyapja – a barátnőm dédnagypapája – zaklatta gyerekként, és ez nagyon mély nyomot hagyott benne, amikor megtudta), én mégis úgy érzem, hogy velem van baja, csak nem akarja megmondani, hogy ne bántson meg. Mondtam már neki, hogy megpróbálkozhatnánk szexterapeutával (bár ez nekem is meglehetősen idegen gondolat volt, mert a sztereotípiáim szerint az a 40+-os, 15-20 éve házas pároknak való), de kategorikusan kijelentette, hogy a szexuális életünk csak ránk tartozik (szerencsére az Indexet nem olvassa, úgyhogy remélem ezt a posztot sem fogja látni :D). Egy óvatlan pillanatomban azt is javasoltam, hogy akkor éljünk nyitott kapcsolatban. Hát ezt nagyon nem kellett volna… Megcsalni pedig biztosan nem fogom, mert ennyi korrektség van bennem, még ha úgy is vélem, hogy a monogámia – pláne az évtizedeken át tartó monogámia – nem feltétlenül természetes az ember számára.
Szeretem őt, és több okból sem szívesen szakítanék vele. Egyrészt tudom, hogy elég nehéz természet vagyok, de őt ez nem zavarja. Ezenkívül elég kicsi azon lányok halmazainak metszete, akiknek (1) én tetszem és (2) nekem is tetszenek, (3) elviselnek engem és (4) én is elviselem őket. Plusz, ami még nagyon fontos: egyikünk sem akar gyereket. Tudom, ez a nőknél könnyen/könnyebben változhat, és persze nálam is, de egyelőre mindketten elég határozottnak tűnünk.
Nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak, mert nagyon sok minden szép és jó, de ez a szex dolog számomra meglehetősen frusztráló. Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás?
