„Nehezen tudok bármit is gondolni azokról a nőkről, akik sorozatos logikátlan döntéseket hoznak és ha az őszintét megmondom nekik, betámadnak – Posztolónkat két nő is passzolta. Az első egy agresszív bunkó miatt, a második pedig újra beleszeretett az ex-pasijába, és elhiszi, hogy a korábban ellaposodott kapcsolat idővel simán újraindítható, ha beveszi, hogy a pasi most már tényleg megváltozott.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel két év után kezdtek romlani a dolgok. Végül félrelépett. Nem nagyon titkolta. A fickót, akivel megcsalt, oda akarta költöztetni hozzánk, pontosabban, hozzá, hiszen az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ő lakásában éltünk. Így nekem kellett távoznom, ha nem akartam ezt a hármast. Elfogadtam, tudomásul vettem a választását, még mosolyogtam is az új emberre. A fickóról annyit, hogy elég agresszív, többször bevitték már, mert szeret verekedésekbe keveredni (ezeket a kalandokat büszkén meséli). Komolyan az a meggyőződése, hogy a nyers bunkóság a férfiasság fokmérője, és egy jó bunyó harci cselekedet valójában és igazi hőstett.
A szókincse kb. 50-60 szavas, ennyivel elboldogul, és közte van a magyar nyelvben ismert összes káromkodás, amiket általában kötőszóként használ. Mindegy, a kedvesem választotta: újra éljen az előrelátó női logika! Én azt láttam, hogy sorsszerűen magára rántott utánam egy olyan faszit, akihez ő ragaszkodott. Akkor biztos voltam benne, hogy pár hónap múlva sírva fog felhívni, hogy a Tibike megverte. De végül is nem hívott. Nem tudom, mi van vele. Igen, egy ilyen hapsi alapjaiban végezhet ki egy ígéretes kapcsolatot és örülhetsz, ha téged nem végez ki. Egyszerűen nem értem. Neki egy régi betegségből kifolyólag nem lehetett gyereke, és én így is vele maradtam, elfogadtam, ennyit a háláról és megbecsülésről. Próbáltam ezzel magyarázni a dolgát, hogy valahogy bűntudata van és szándékosan kötött ki egy ilyen alak mellett, vagy nem tudom. Komolyan nem. Nem vagyok agyturkász. Amíg nem volt állása, jó volt az én pénzem, amikor már lett állása, elindult benne a tervezőüzem. Nem azt vártam, hogy törlesszen, hiszen a páromtól ilyet nem várok el, de azt sem hiszem, hogy a külön kassza csak akkor releváns egy kapcsolatban, ha a nő kezdeményezi.
Folytatván: ez a sztori igazából nem lesz túl egyedi: 40 évesen a nulláról újrakezdeni mindent, új lendülettel és kitartással. Ez lehetne a címe. A nyáron a Balatonon dolgoztam, lévén már semmi sem kötött a fővároshoz. Ott megismertem egy nálam fiatalabb nőt. Az ő kapcsolata ellaposodott, otthagyta a barátját, és sokat beszélgettünk, vigasztaltam. Szépen alakult köztünk minden, nyár végén Budapesten voltam és gyakran találkozgattunk, lévén ő is fővárosi volt. A volt pasija addig nyüszített neki, míg kicsikart tőle egy találkozót. Be is számolt nekem róla. Korábban is jó hallgatóságnak bizonyultam. Azt mondta, esze ágában sincs visszamenni hozzá. Pár hét kellett neki, hogy tisztába jöjjön az érzéseivel. Teljesen elhanyagolta a mi kapcsolatunkat, egy idő után nem is keresett stb. aztán felhív, hogy amit most mondani fog, azért biztos utálni fogom és mindenfélét gondolni róla (így is lett). Elmondta, hogy összejött a volt párjával. Mert megváltozott... Biztosan meg. Az ellaposodott kapcsolat ellenszere az önbecsapás. Lefeküdtek. Amint megtörtént a dolog egyből tudta, hogy szereti még és mekkora hiba volt elhagyni. Úgy álltam hozzá, hogy talán értékeli az őszinteségem, eltekintve attól, hogy engem hogyan raktak ki korábban, milyen körülmények között, és milyen kár, hogy semmit nem jelentettem neki. Azt mondtam neki, gondolja át, mert nem józan döntést hoz, a fickó valószínűleg teledumálta a fejét. Erre rögtön betámadott, hogy kapuzárási pánikom van (nincs) és férfiként persze hogy csak a magam kényelme oldaláról látom az egészet. Ezek után már nem sokat beszélgettünk.
A jövő: Mit tudok csinálni és mi lelkesíti az én helyzetemben lévőt? Én legalább annyira lehetek a körülmények ugyanolyan áldozata, mint egy olyan nő, aki tudatosan vág bele előrejósolhatóan rossz és értelmetlen kapcsolatokba?
Nehezen tudok bármit is gondolni azokról a nőkről, akik sorozatos logikátlan döntéseket hoznak és ha az őszintét megmondom nekik, betámadnak - talán azért, mert tudják, hogy igazam van. Van egy híres könyv, témájával ellentétben igen vastag, arról szól, hogy a női gondolkodás tulajdonképpen egyetlen képlettel levezethető, a fő helyi értékeken sok ismeretlen és változó áll. Az én képletem: Befolyásolhatóság + Állandó megbánás szorozva hangulatváltozásokkal és bizonytalansággal. És a végeredménynek semmi köze nem lesz a logikához.
Köszönöm a figyelmet és elnézést, ha valakinek csak az idejét raboltam, illetve nem dobtam fel a napját:
Bert
