„Tettem egy megfigyelést: ha pizzát rendelek, utána nincs folytatás, vagy elmegy a lány, vagy ott alszik, de semmi nem lesz” - a lány kedves és mosolygós, bár magától sosem jelentkezik. A reakciói is érdekesek: ha Levélírónk megfogja a kezét, ő csak némán tűri, de ha megigazítja a haját, már valamivel több érzelmet is képes kicsikarni belőle, mert olyankor rémülten mered rá.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt!
Minden férfi valahol megérzi, ha a lány csípi őt, érzi, hogy sikere van. És akkor már számít valamire. Akkor veszi az adást, cselekedni fog. Ám a tapasztalatom (igazából nem csak az enyém, de pár barátomé, és a blogon elhangzó pár beszámoló szerint is) azt mutatja, hogy gyakran érteni félre félreérthetetlen jeleket. Ez most így nem hangzik túl értelmesen, de mindjárt megmagyarázom. Jártam egynéhány alkalommal külföldön és ott azt láttam, hogy a nők egyértelműbbek, nem fűződik örömük, vagy érdekük ahhoz, hogy feleslegesen húzzák a férfiakat, ha nem akarnak semmit. Ha nem jössz be neki, azonnal megtudod.
De itthon a nők az „Érdemes folytatni?” - kérdést nem a kapcsolat közepén, vagy végén teszik fel, hanem már rögtön az elején. Ami őrület. Azt sem tudják, hogy adjanak-e esélyt, mert rögtön azt nézik, mi lesz a jó nekik ebben? Mit tudnak szerezni? És itt nem feltétlenül anyagiakra gondolok. Érdek nélkül szeretni? Ááááá, az nem piacképes.
Egy éve új helyre költöztem, elkerültem egy másik városba. Megismertem egy kávézóban egy lányt, akit azelőtt sokszor láttam már. Tudtam a nevét is. Örült, hogy megszólítottam és pár nap múlva már fel is jött hozzám. (Tettem egy megfigyelést: ha pizzát rendelek, utána nincs folytatás, vagy elmegy a lány, vagy ott alszik, de semmi nem lesz). Nem rendeltem pizzát, főztem inkább tésztát. Egyszer csak azt mondja, hogy nem-e lenne baj, ha csak hetente 1x tudnánk találkozni (??). Miért lenne baj? De még semmi nincs köztünk. Már előre eltervezni...
Utána sokáig nem történt semmi, hetente 1x sem. Amiket addig mesélt magáról, lehet, azért ilyen előre tervezős, mert nem akar korán közel engedni magához valakit, mert fél a csalódástól. Még fel akar térképezni, kiismerni stb. stb.. Én is gondoltam mindenre.
Amikor találkozunk bűbájos, néha közvetlen és mosolygós, azt érzem – lehet, hogy félre-érezvén –, hogy szeretne valakit, / ha nem is feltétlen engem / de velem jól érzi magát. Bár ha én nem hívom, akkor ő soha nem jelentkezne. Ehhez nőktől már hozzászoktam, így nem is agyalok rajta. Biztos ez valami íratlan szabály náluk.
Egyszer megfogtam a kezét, ő meg ült és tűrte, mosolygott... annyira idétlen helyzet volt. Nem tett semmit. Egy másik alkalommal, nyilvános helyen, megigazítottam a haját, mire megrémült, és úgy meredt rám, mintha gyilkos lennék. És az a tekintet 50%-al csökkentette bennem a vágyat és az elszántságot, illetve megerősített abban, hogy nem én vagyok kettyós.
Ahogy beszélgettem vele, úgy éreztem, hogy számos önsegítő könyvet fogyaszt. Aki nem találja magát a világban, vagy nem érti, épp mi történik vele, legtöbbször self-help irodalommal próbálja pótolni a hézagokat. Ez egészen addig hasznos és önfejlesztő is, amíg olvasásuk nem minősül káros szenvedélynek, illetve gyűjteni nem kezdni a könyveket a megértés helyett. És ha azoknak a szerzőknek a hangján akarnék vele beszélni, azt mondanám, hogy ez a plátói tologatás nála csak placebo hatású. A semmitől jól érzi magát, a tudattól, hogy valahogy nem magányos mégsem, hogy ne kelljen tenni semmit, hisz akkor nem történhet semmi rossz (jó se) és ezzel meg is nyugtatja magát, cselekvéspótló elmejátékokkal, amik valahol kielégítik, mert a semmi érzése is érzés. Nem azért, mert nem tudna mást szeretni, inkább csak azt veszi észre, amit észre akar venni. Csak elköteleződni ne kelljen.
Tehát: kitartás vagy tovább lépés?
Van kevés gyakorlatom a fura nők terén: Volt olyan barátnőm, aki mellett elgondolkoztam, hogy ha biztosra akarok menni vele, használni kéne a mai fejlett technikai lehetőségeket, és pl. egy nyomkövetőt rakni rá – nem féltékenységből, hanem elővigyázatosságból: többször megtörtént, amikor találkozni akartunk, elmondta, hova megy, azt mondta, ott lesz, ott találkozunk. De nem volt ott, amikor meg felhívtam, nem tudta elmondani, hogy hol van...
- zolee -
