Posztolónk úgy érzi, hogy a korabeli férfiak éretlenek és nem képesek már lázba hozni. Sokat is csalódott bennük, talán ezért próbál most ki egy idősebb változatot. A nő felvállalná a pasit, mégis gyakran úgy látszik, mintha csak ő erőltetné a dolgot.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
26 éves nő vagyok. Májusban volt egy szakításom, egy év után hagytak ott. Velem egyidős, amikor megismertem, egy bezárkózó, szerény, már-már kisebbrendűségi komplexussal küszködő férfi volt, addigi életében mindössze két kapcsolatot felmutatva, amik nem is voltak zűröktől mentesek. Mindenben segítettem, mindenben támogattam, aminek az lett a következménye, hogy megnőtt az önbizalma és ettől teljesen megváltozott. Negatív irányba. Megcsalt, elhagyott: a szokásos vég. Nem akartam és nem is volt energiám arra, hogy jó útra térítsem, vagy győzködjem bármiről is. Nem is tudtam volna. Szerettem volna a méltóságomat megtartani.
Sok nő szeretné azt hinni, hogy majd ő terelgeti a párját, mert ő tudja, mi a jó neki és hogyan viselkedjen (mellette) csak ezt a másik hamar megérzi és így még rosszabb lesz minden. Mi nem úgy jöttünk össze, hogy azért akartam volna megváltoztatni őt, hogy az igényeimnek megfeleljen és betörjem, hanem önzetlen segíteni akarás dolgozott bennem, mert láttam, hogy sérült és szüksége van rá. Ennyi lett volna az elgondolásom. Ha meg akartam volna változtatni, akkor nem is szeretem.
Nem akartam volna olyan lenni soha, aki az exeit teljesen lezárja és utána hallani sem akar róluk, de sokszor – és ez esetben is – kénytelen voltam így tenni.
Az igazat megvallva, eddig csak velem egykorú vagy nálam kicsivel fiatalabbakkal jártam, és elég sokan megsebeztek. És rájöttem, hogy belefáradtam. Volt aki csak kihasznált, volt, akivel nem passzoltunk szexuálisan (olyan dolgot kért, amire nem voltam hajlandó, mert nem éreztem biztonságosnak és nekem nem nyújtott volna élvezetet). Tudnék mesélni, de talán majd másik alkalommal.
Most egy nálam 15 évvel idősebb férfival vagyok együtt. Azt mondják, hogy 25 év felett az ember érzelmei már nem változnak jelentősen, már ami az ideáljait és zsánertípusait illeti, azok megszilárdulnak. Én ezt ezúton cáfolnám. Csak annyi zavar, hogy sok olyan dolog akad, amiben ő otthon van, jobban ért, én meg nem, de igyekszem felzárkózni, és örömmel. Szerintetek így is működhet vagy később ez lesz akadály? Már megkaptam másoktól, hogy ez csak egy kétségbeesett tiltakozás a saját korosztályom ellen, és az egész csak fellángolás részemről. Én viszont úgy érzem, hogy a fiatalabbak már nem tudnak lázba hozni. Mindenki másképp dolgozza fel a csalódásait.
Én felvállalom őt, sokat teszek azért, hogy ez működjön. A másik probléma az, hogy őt jobban zavarja ez a korkülönbség, mint engem. Látja az akadályokat, én meg azt rajta, hogy nem akar megbántani. Hiába vagyunk együtt boldogok, és érzünk egymás iránt amit érzünk, gyakran úgy látszik, csak én erőltetem a dolgot. Nem tudnám elengedni. Nem attól félek, hogy utána már nem lehet senki más, aki megmozgatna bennem valamit, de a korombeliekkel gyakran úgy érzem, éretlenek (érzelmileg is), már nem találom meg velük a közös hangot.
