„Talpraesettnek és segítőkésznek mutatkozott, így ismertem meg. Csak mi történt közben?” - a korábban semleges és flegma pasinak csak annyi kellett az észbe kapáshoz, hogy a csaja kirakja a szűrét. Most mindent bevet, hogy visszanyalja magát. De ha esélyt is kap, ám mégsem lesz változás, akkor Posztolónk úgy érezné, nem jutottak sehova, csak ugyanaz folytatódik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
leírnék egy esetet, és kíváncsi vagyok a reakciókra, illetve tanácsokra: három éve ismertem meg a barátomat. Ő hét évvel idősebb nálam. Eleinte jól megvoltunk. Egy ideje azonban azt vettem észre rajta, hogy mindent elfelejt, nehezen mozdul, punnyad, és ha én többször szólok neki, akkor rögtön támadásnak veszi, és nagyon felhúzza magát. Utána persze bocsánatot kér, majd azt mondja: csak akkor ilyen, ha nincs magánál. És ez a magyarázata nekem kicsit se megnyugtató. Volt, hogy félbehagytuk a szexet, miatta, mert nem csinált semmit, mintha nagyon unná és kötelességből lenne velem.
Pár hete szakítottam vele. Rögtön azt mondta, hogy próbáljuk meg újból és fogadjam vissza. De ezek után nem tudom, mi változna. Az mindegy, mit ígér.
És most, amikor vége, most jön elő olyanokkal, amikkel eddig kellett volna... azt mondja, nem akar utánam újra kapcsolatot, és nem fogja ennyiben hagyni, mert megszakadt a szíve, amikor azt mondtam neki, hogy most utoljára ölelt meg. És egy kis figyelmetlenségért nem kellett volna kidobnom őt. Csak a sorozatos "kis" figyelmetlenségek összegyűlnek.
Én nem bántam meg, mert erre a lépésre szükség volt, hogy felkavarja az állóvizet. Ő sem fogja ennyi magyarázattal beérni. Ha újrakezdjük, és nem lesz változás, csak bedőltem neki, úgy érezném, nem jutottunk sehova, hanem ugyanaz folytatódik.
Ezek után sem gondolom, hogy jobb egyedül. Türelmes voltam vele végig és kitartó. Sokáig nekem se jött össze semmi, de soha nem akartam kihasználni senkit, se játszani. Nem is lett senkim akkor. Megfogadtam, ha lesz majd valakim, aki jó hozzám és megbecsül, nem támasztok teljesíthetetlen elvárásokat, mindent megteszek azért, hogy működjön. De ennek is megvan a racionális határa.
Korábban volt olyan kapcsolatom, amikor nyilvánvalóan csak a lakhatás kellett a férfinak, tehát már felismerem egy idő után, mikor akarnak kihasználni és mik a valós szándékok.
Nem mondom, hogy nem való hozzám, mert az elején rendes volt, mindenben. Talpraesettnek és segítőkésznek mutatkozott, így ismertem meg. Csak mi történt közben?? Most a szüleinél él, amikor legutóbb beszéltünk telefonon, azt mondta, hamarosan elköltözik egy másik városba, messzire, egyrészt nem akar a szüleinél fogyasztani, másrészt a távolság segít neki, hogy elfelejtsen. És ez megint egy olyan kifejezés, ami megingat. Miért volt elviselhetetlen, gyakran semleges a kapcsolatunk alatt, és miért ilyen más most? Lenne értelme az újrakezdésnek vagy itt az ideje elbúcsúzni tőle? Örülnék a magyarázatoknak.
