„Ha bizonyos okok miatt nem tudunk találkozni, rögtön azt hiszi, hogy most dobom éppen, csak gyáva vagyok közölni” - Levélírónk amiatt gyötrődik, hogy a nála kicsivel idősebb nőt nem igazán sikerül meggyőznie arról, hogy ő más, mint azok a pasik, akik eddig megsebezték. Szerinte a magány és a szeretetlenség elemészti a nőt. Így kell rendesen belebolondulni valakibe...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van egy barátnő az életemben, akin nehezen igazodom el és akivel kapcsolatban sok mindent nem értek. Én 31 éves vagyok. Tudom, hogy a múltban nem egy rossz élménye, csalódása volt már, tehát így tudok türelmes és megértő lenni vele... Korábban volt egy nagy csalódása, amikor az esküvője előtt a vőlegénye meggondolta magát és visszalépett, el is tűnt, de a meghívók már ki voltak küldve, és neki kellett utána küldeni egy lemondó levelet, és akkor eltört benne valami. 37 éves nő, állandóan azzal jön, hogy ő már kifutott az időből és olyanokat mond nekem, hogy meg akar engem kímélni magától...
Ezeket kezdetben amolyan mártírszövegnek gondoltam, hogy még jobban szeressék. Minden jótól elzárkózik, mert biztos csalódás lesz belőle majd később. Mert a nők szeretnek panaszkodni... de akkor nincs értelme, vagyis ellenkező célt érnek el vele, ha a panaszkodás közben a maguk vonzerejét csökkentik épp. Pedig házias és rendes, ezt mindig mondom neki, rendezett körülmények közt is él.
A házasság témát többet nem hozta szóba, én sem erőltettem, mert tudtam, hogy mi a dolgom: az hogy én se pedzegessem. Egyszerűen azt látom, hogy nem érzi magát nőnek. Én több csalódást érzek a háttérben, de egy ilyen már önmagában is elég. Haragszik a férfiakra, ami valahol érthető, de amikor néha belelendül a csalódásai ecsetelésébe, meg a férfiak szidalmazásába, mintha megfeledkezne arról, hogy én is az volnék...* ez nem esik jól, őszintén.
Nem hiszi el nekem – akivel együtt van - hogy kívánatos nő még mindig, és egyáltalán nem késett még le semmiről, kevesebbnek is látszik, mint amennyi.
Ha bizonyos okok miatt nem tudunk találkozni, rögtön azt hiszi, hogy most dobom éppen, csak gyáva vagyok közölni. Szeretném elhitetni vele, hogy az élet néha jó is lehet, és nem mindenki rossz szándékú. Néha úgy érzem, én jobban be vagyok rá indulva, mint ő rám. Nem akarom siettetni semmiben, de így sem jó, ahogy most áll. Látom rajta, hogy feszült.
Eddig a tények. Összeszedtem néhány lehetséges magyarázatot, amiket innen-onnan hallottam vagy olvastam, de nem tudom, mennyire használhatóak a mi esetünkben:
* Ha egy nőt nem szeretnek és nem övez állandóan férfiak rajongása, ha nem kényeztetik és bókolnak neki sűrűn, ha nem fordulnak többé utána tekintetek az utcán, abba belehal, ezért terelik maguk felé a figyelmet ruhákkal és különböző kihívó öltözékekkel, vagy viselkedéssel. Mert a figyelem létszükségletük. Így lettek tervezve. A nőnek egyszerűen ez a természete.
* Ha a nőt a múltban sérelem érte, akkor évekig forgatja magában, míg egy férfi ennél sokkal egyszerűbb: ha problémája van és egyedül marad vele, nem érdekli, nem foglalkozik vele, átlép rajta, el tudja magát valamivel foglalni. Hogy boldog e vagy sem, ezen nem gondolkodik, mert a boldogtalanságban is képes ellenni sokáig. Egy nő erre képtelen, csak forgatja magában és beleőrül. Egy átlagférfi könnyebben túlteszi magát rajta, nem csinál belőle ügyet, képes irányítani az érzelmeit.
*A 35-40pluszos nők nagyon nehezen élik meg ha kezd eljárni felettük az idő, és egyre több kezicsókolomot kap szia helyett. Ez lassan eljut a tudatáig, hogy mi történt vele és ilyenkor két dolog lehet: vagy megkeményíti a szívét és átalakul egy irányító, keménykezű valamibe (nőietlen trampliba), azaz átalakul és elkezd nem-nővé válni. Mert máshogy nem viseli el az elvirágzást. Hogy a bókok szépen elmaradnak, illetve csak Húsvétkor meg Nőnapon kap, de azt is a családtagoktól és barátoktól. Azt hiszem, mindenki ismer ilyet a saját környezetéből is... Minden nőnek a figyelem és szeretet a mozgatórugója, hiszen ettől érzi magát nőnek. Különben bezárkózik.
* A magány és a társtalanság, meg a szeretetlenség megöli a nőt. Gyakran szó szerint. Egy nőnek maga a nőiség az élete értelme. Tehát nem túl szép nőnek lenni is nehéz.
* A nő számára az az ideális kapcsolat, amikor az adott és kapott érzelmek tökéletes egyensúlyban vannak. Amikor egy nő irányítani akar egy férfit, azzal tulajdonképpen a saját életét próbálja menteni, és gyakran ezzel üldözi el a párját, mert az meg rátelepedésnek érzi. (Amikor a nő azt mondja a férfinak, hogy „Életem”, azt komolyan gondolja, többnyire a nők is szokták használni).
** Ha egy nő egy kapcsolatban elkezd elviselhetetlenné válni, annak van valami oka és többnyire a párja az. ***Amikor meg elkezd mindenkivel lefeküdni, válogatás nélkül, azzal újra csak a figyelemre törekszik, mert nem kapja meg valahol, persze azt ő is tudja, hogy ezzel nem hosszabbítja meg az életét.
Én ennyire jutottam, ilyesmi járhat a fejében, olyan dolgok, amik nem is érvényesek rá... de már megmondom őszintén, agyamra megy a sok töprengés, mert tanácsokból nincs hiány, csak valahogy mind ugyanoda kanyarodik vissza. Ezért küldöm most be nektek a teljes állapotot és az esetleges magyarázatokat, amikkel már tisztában vagyok, hátha valamit nem vettem észre, s esetleg tanulok majd valami újat.
