„Az a baj, hogy túl jól megértjük egymást”

2017. január 20. 07:54 - csajokespasik

„Tudtam az exéről, csak az a viszony volt nekem új, amivel most szembesített. De most már nem múltidőben beszélt róla” - egy szép hétvégét egy értelmezhetetlen levéllel honorál a vidéki nő. Posztolónk próbálja megfejteni, és arra jutott, hogy az exhez való ragaszkodás csak fedősztori, és ebben a felállásban ő csak egy hosszú alkalmi-és távkapcsolat alanya lehet.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Szeretnék bemutatni egy érdekes levelet + a hozzá kapcsolódó háttérsztorit. A szöveg írója nem tud a publikációról, bár egészen biztosan hozzájárulna és jóváhagyná, mert nincs benne semmi olyan, ami akár őt, akár engem elítélhető színben tüntetne fel. Ő csak világossá tett pár dolgot. A tisztesség kedvéért pár mondatot kihúzok, vagy ha felismerhető volt, némileg átírtam, de a jelentéséből nem vesztett. A lényeg, hogy nagyon szépen közölte szándékait, meghatározta a kettőnk ügyét, majdnem el is fogadhatóan.

Eljött, bebarangoltuk a várost, meghívtam jó helyekre. Megnéztünk pár épületet, ő meg elmondta, hogy ki építette és mi a jelentősége... Több mindent tanultam tőle, de amit megtanultam inkább, azt nem akartam volna tudni. Ő vidéken él, hónapokig szerveztük a találkozót, mígnem év elején eljött hozzám egy hétvégére. Nem volt épp a legjobb idő, de eljött mégis. Lefeküdtünk, de emögött szerintem nem volt igazi érzelem részéről, ez kiderül a szépen árnyalt leveléből és még számomra sok új fejlemény is:

Köszönöm a szép hétvégét, jól éreztem magam Veled. Jó volt megismerni egy olyan embert, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, és tudod, sokat agyalok most rajta és arra jutottam, hogy az én életem soha nem lenne ugyanaz melletted. Szerintem az a baj, hogy túl jól megértjük egymást, mert egy tartós kapcsolattal ez elmúlna. Kifogynánk, kimerülnénk egymás mellett. Van valami, amit most a távolság fenntart. Ez egy csodás dolog. Nem kéne veszni hagyni. (…) A volt páromnak viszont szüksége van rám, és valamilyen szinten nekem is rá. Hiába különbözik a személyiségünk ővele, hiába nincs annyi közös témánk, mint Veled, valami mégis hozzá köt. Ezt nem tudom megmagyarázni, már hosszú évek óta így van. Neki csak én vagyok. Ő egyedül van most. Többször beszéltünk róla, hogy újra megpróbáljuk. Ő nem tud nélkülem élni. Te önálló vagy! Nem tudok többet adni neked, még akkor sem, ha nagyon akarom, de erőltetni nem lehet. Szerintem esélyünk csak arra van, hogy ilyenkor néha találkozunk és beszélgessünk egy jót, amivel Te feltöltesz engem. De ennél többet tényleg nem tudok felajánlani jelenleg. Sajnálom, és úgy látom, nem idő kérdése nálam. Válaszoltam a régebbi kérdésedre, hogy lásd, mit is gondolok. Az őszinteségért ne haragudj, én mindig örülök annak, ha valaki egyenes velem. De ne add fel a reményt. Leveled várom.”

- … csakhogy ez kicsit sem egyenes. Nincsenek kemény elvárások, se semmi más, de meglepett, mert az jött le nekem, mintha nem érte volna el a kívánt célt. Értelmes nőnek gondolom még mindig, de ez a levél engem úgy érintett, mint amikor egy látványos mozifilmnek megnézed a werkfilmjét, hogyan készült, és látod a speciális effektekkel felturbózott trükköket, és látod, hogy a szuperhősnőt damilon rángatják.

„De ne add fel a reményt. Leveled várom” - ezt miként kéne érteni?? azt szeretné mondani, hogyha újra ingere támad, mert újra kiábrándult a nagyon-nagyon szeretett (és lesajnált) exéből, akkor megint meglátogat? Addig meg várjak türelmesen. Tudtam az exéről, csak az a viszony volt nekem új, amivel most szembesített. De most már nem múltidőben beszélt róla.

Szép szavakkal nem spórolt. Intellektuális témákról váltottunk levelet korábban, hangneme udvarias, kedveskedő és kissé távolságtartó volt. De eddig ez volt a csúcs. Kizökkentett legalább, mert egy darabig megint boldognak érezhettem magam, én ennyiért is hálás vagyok. De a bizonytalanságért, és azért, hogy talonban tart, nem.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7112139769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása