„Volt már olyan, hogy napokon át nem is szóltam hozzá egy szót se, de ő észre se vette” - a barátnő arra gyanakszik, hogy a párjának másvalakije van, legalábbis minden jel arra mutat, hogy el akarja őt csapni a háztól, amikor mások előtt leszólja és goromba vele. Ő nem szeretné elhagyni, de ha nem lesz változás, lépni fog.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én alapból egy nyugodt nő vagyok, de már kezdem átvenni tőle ezt a stílust, az idegeskedést, a gorombaságot. Hat éve vagyok vele. Ő 42 éves. Minden apróságon kiborul, mások előtt kiabál velem, vagy csak semmibe vesz, hiába szólok rá minden alkalommal - mások előtt lazán, mintha belemennék a játékba és eljátsszuk akkor az évődő szerelmespárt – de nekem belül így is fáj. A legújabb, hogy estére átmegy a másik szobába, hogy nem tud tőlem aludni, pedig nem horkolok, nem forgolódom. Mindig rászólok, de nem változik semmi. Nem bírok rá hatni. De ő rám igen, negatívan.
És mivel így viselkedik, gyakran én is durva vagyok másokkal mostanában. Talán mert haragszom rá, és magamra, hogy nem bírok vele. Ezt már próbáltuk megbeszélni, olykor ő is belátja, hogy igazam van, még bocsánatot is kér, kéri, hogy ne hagyjam el, de pár nap múlva megint ugyanolyan. Olyan, mintha örömét lelné ebben a hullámzásban. Hogyan tudnám erről leszoktatni? Azóta ilyen, mióta másik műszakba rakták, és összevissza alszik, korábban kell kelnie. Tehát nem is lehet kipihenve. Szerintem ez akkor sem elfogadható indok erre.
- Ha én vezetek, beleszól, ha a húga ül a volánnál, sosem szól bele, pedig sokkal rosszabb, mint én.
- Nem rég kicsit meg voltam fázva, nehezen gyógyultam, emiatt is kiborult. Hogy nem megy a ház, meg nincs kész a kaja. Meg egész nap csak fekszem a tévé előtt...
/Az is megfordult a fejemben, hogy van valakije, de nélkülem nem jár el sehova, csak munkába, ahonnan megfelelő időben haza is jön. A telefonját viszont újabban sosem találom elhagyva, mindig nála van. Ami persze nem egy erős bizonyíték, de eddig nem így volt. / Én nem szeretném elhagyni, de ha ez nem változik, akkor kénytelen leszek. Mindig mondom neki, hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel, még sincs változás: volt már olyan, hogy napokon át nem is szóltam hozzá egy szót se, de ő észre se vette sokáig, aztán amikor meg igen, érezte, hogy valami bajom van, jön utánam és akkor már keresi a társaságom, jön a bocsánatkérés (ami kb. így néz ki nála: „Most mi bajod van?! Valami rosszat csináltam? Mondd már! ...Jó, akkor bocsánat!”) stb... utána egy kicsit normális, csak mindennek pár napnál tovább kéne tartania... Hogyan tudnék hatni rá?
