„Mire jó ez a hülye női játék? Nem akarok tőle semmit, ő is tudja, mindenki tudja, akkor miért kell ez?” - a szakítás sokáig érlelődik, míg végül bekövetkezik. Igen ám, csak addigra a két fél baráti köre már egybeforr, és amikor a nő kilép a kapcsolatból, a pasi a közös barátoktól tudja meg, hogy exe látni sem akarja többé, és ezentúl minden helyzetet kerülni fog, ahol összefuthatna vele.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én (38) ő (32). A barátnőmmel többször is a szakítás felé sodródtunk már, és végül szakítottunk is, de úgy érzem, már későn, és emiatt tartunk ott, ahol. Sokáig amellett döntöttünk, hogy kitartunk egymás mellett, mert szeretjük egymást, ezért rendbe akarjuk hozni a kapcsolatunkat, mondván „túl régóta vagyunk egymás mellett”. Kettőnk közül, érdekes módon, ő az, aki korábban a barátaival lógott többet és elhanyagolta a kapcsolatunkat. Ez többnyire fordítva szokott történni. Ennek az vetett véget, hogy a kettőnk baráti társasága később egybe mosódott. Utána ez is probléma lett.
Mikor az első hónapok után szóltam neki, hogy ne hanyagoljon ilyen látványosan, bocsánatot kért, mondta, hogy sajnálja. Legalább becsülendő, hogy nem talált ki fontosnak tűnő és hihető indokokat, hanem megmondta kerek-perec, hogy: a barátok. De a következő hét is így nézett ki, és az utánalevő is. Végül vitázni kezdett velem, hogy nem akarom sehova elengedni, ráakaszkodok, és ki akarom őt sajátítani. Én csak néztem, mert ez az én fogalmaim szerint nem kisajátítás... soha semmit nem tiltottam meg neki, sosem azért piszkáltam, mert velük van, hanem azért, mert mellettük rám nem fordít elég időt. Úgy éreztem, nem vagyok neki fontos, hogy a barátai fontosabbak neki, mint én. Kirekesztve éreztem magam.
Tavaly nyárra összeforrt a baráti társaságunk, jól kijöttem mindenkivel. Sőt, előfordult olyan is, hogy ő csak ücsörgött mellettem csöndben, egész este, nem foglalkozott velem, se senkivel, fél mondatokkal lerázott, ha hozzászóltam. Ez új dolog volt, de szerencsére nem sűrűn fordult elő vele.
Értelmes felnőtt módjára nyilván ezt is meg akartam vele beszélni, de nem vette a fáradtságot rá.
Nyár végén elmentünk nyaralni, ő is hozott 2 barátot, én is. Jó volt a hangulat meg minden. Hazajöttünk, utána 1-2 hétig olyan volt velem, mintha én is csak egy barát lennék, úgy kezelt, én meg úgy is éreztem magam. Teljesen eltűnt a szenvedély és a gyengédség.
Szeptemberben újra felmerült, hogy szakítunk. Ő vetette fel. És ő is vonta vissza pár nap után (hogy rosszmájú legyek egy kicsit: akkor neki nem volt melója, nálam lakott és ha szakítunk, nyilván haza kell költöznie) ez a felismerés eléggé megviselt engem, + nekem is voltak egyéb családi problémáim is. Szóval, összejöttek a dolgok... Nem győztem mondani, hogy ha nem szeret, ha nem érdeklem, hagyjuk békén egymást. De nem, ő igenis szeret és sajnálja.
Októberben és november elején mintha megváltozott volna, többet foglalkozott velem. Örültem neki, végre kezdtem jobban érezni magam.
Karácsony előtt nagyon keveset voltunk együtt, az ünnepek és Újév közt egyetlen estét szánt rám, mert a többi idejét a közös barátainkkal töltötte, mondván, hogy velük keveset van … Én direkt nem mentem, mert kettesben akartam volna vele lenni. És a barátaink előtt neki egy egész más arca van (ez is egy érdekes kérdés)
És most jön a rázós rész: Békében, közös megegyezéssel szakítottunk. Nem rég amikor a közös barátokkal találkoztam épp, és kerestem, hogy ő hol van? Azt mondták, hogy látni sem akar engem, soha többet, és kerülni fog ezentúl... Ezzel a barátok előtt is beégetett, mert magyarázkodnom kellett, hogy nem, ...nem bántam rosszul vele. Zavarban voltam. Amikor ez a tény a tudomásomra jutott, ledöbbentem, tényleg hideg zuhanyként ért. Felkészületlen voltam erre. Nem érdekel, hogy mi van az ő kis lelkében most, de hogy kettészakítja a baráti társaságot, ami nagy nehezen szokott össze, ez érthetetlen és fölösleges. Megtudtam, hogy nem hajlandó velem többet találkozni, és látni sem akar. Az is fáj, hogy nem személyesen mondta, hanem másokon keresztül jutott a tudomásomra. De miért ilyen, amikor közös megegyezéssel, békében és barátilag váltunk meg egymástól, még utólag is jól elbeszélgettünk egyszer telefonon... akkor mire jó ez a hülye női játék? Nem akarok tőle semmit, ő is tudja, mindenki tudja, akkor miért kell ez?? nem volt sértettség, se hibáztatás, csak továbblépés. Mit csináljak, hogy leálljon? Azt nem is kérdezem, hogy mi járhat a fejében, mert egy nő fejébe belelátni ilyenkor… csak találgatni lehet, mit miért tesz, megmondani nyilván nem fogja.
